Egy magyar 56-os mártír.
Az „átkosban” csak egy évet járhattam Veszprémben Az Angolkisasszonyoknál, mivel a rendet az ál
lam feloszlatta. Általános iskolában a Ráner udvarban, majd a Közgazdasági Technikum épületében folytathattam.
MÁV Osztálymérnök Édesapám kedves vasutas barátjának Karikás János vonalfőnöknek mindhá-
rom leánya a Zeneiskolába járt.
Mivel nagyon szerettem a klasszikus zenét, drága szüleim engem is beirattak oda.
Nagyon izgulós kisgyerek voltam. Előadás közben időnként izgalmamban elakadtam és kezdtem mindent előlről. Az is előfordult, hogy többször is megpróbálkoztam tovább jutni a darab előadásá-
ban. Mindig sikertelenül.
Egy növendékhangversenyen én is szerepelni készültem. Drága Szüleim a nézőtéren izgatottan vár-
ták szereplésemet.
Izgalmamban megismétlődött az elakadás, majd az újrakezdés. Sírva fakadtam és kiszaladtam a te-
remből. A teremmel szemben lévő helységbe mentem és sírva az asztalra borultam.
Váratlanul azt éreztem, hogy egy nagy tenyér simogatja fejemet és vigasztalva mondja: nekem na –
gyon tettszett amit játszottál. Megkérdezte, hogy hányadikos vagyok. Mikor közöltem, hogy hetedik
elemista, közölte velem:
Gondolom, majd hozzánk jössz tanulni a Gimnáziumba. Jövőre lesz iskolánk jubileumi évforduló-
ja ,meghívlak, mint gimnazistát a Színházban rendezett Jubileumi Hangversenyünkre.
A jóságos bácsi Dr Brusznyai Árpád latin – görog szakos gimnáziumi tanár volt, aki a helyi Gim –
náziumban tanított. Rendkívül intelligens,jóságos, barátságos ember volt.
A meghivást elfogadtam és a következő évben szereplőként részt is vettem a hangversenyükön.
Sajnos a Gimnáziumban már nem tudtam folytatni tanulmányaimat, mert Édesapámat Esztergomba
helyezték és elköltöztünk.
Fél éves esztergomi tartózkodás után Édesapámat Székesfehérvárra helyezték.
A középiskolai tanulmányaimat ott kezdtem el .Itt ért minket az 56-os forradalom.
Megdöbbenve hallottuk, hogy a Tanár Urat koholt vádak alapján felakasztották.
Ő volt Veszprémben a Munkástanács Elnöke. Mindenkit nyugalomra intett. Senkinek nem lett bán –
tódása, s mégis ártatlanul vértanú-halált szenvedett.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: