Edit Szabó : Istenhez kérés
Szeretném megfogni az Isten lábát,
megkérdezném,hogy fentről hogyan látják,
lehúznám mélyen a Föld közelébe,
tekintsen széjjel a saját szemével.
Látja-e a tavaszt téli világban,
fáknak ágain rügyek kandikálnak,
hóvirágok mellett ibolya virul,
sárga szirmokkal aranyeső kigyúl.
.
Megint megérjük a tavalyi évet,
téli tavaszból forró nyár felébred,
kikel a növény fagytalan talajból,
hirtelen nő,elviszi jégtakaró !
Téli tavaszból a nyári forróság
valamit visszaad, mint egy adósság
tüzes napsugara felszínt égeti,
a termés fejlődését visszaveti.
Különös érzelem megismétlődik,
szomorú aszály is végig vergődik,
a természet újra elégedetlen,
tudja az ember,ez megfejthetetlen !
Nézd meg az emberek szomorú szemét,
fájdalom borítja szívét és lelkét,
életre teremtett emberi testek,
kétséges létének ez veszedelme!
Nézz az emberek fájdalmas szemébe,
kérted, hogy higgyenek te benned,régen,
hitükben csalódva elfelejtenek,
hisz kérésüknek nem teszel eleget !
Pedig a néma sóhajok felszálltak,
segítséget kérve Isten imádtak,
keservek,bánatok még sem múltak el,
segíts, hogy a hitük bízzon újra meg !
Bőcs,2023.01.14.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....
