Eltűnt lábnyomok

Már messziről hallom az óceán morgó, hullámos zaját, ahogy szünet nélkül újra és újra a parthoz érkezik. Nem viharos, szelíden mozog. Odavonzó, kívánatos, mint egy nagyon várt „randez-vous”.

A bokáig süppedő homokban mezítláb igyekszem a fehér tarajos víz felé. A talaj nem forró, éppen kellemes. Még néhány lépés és az előző nap levonult dagálya után, a megszilárdult homok hűvösen simul a talpam alá. A következő lépéseknél már az óceán véget érő hullámai nyaldossák a bokámat. A bizsergő homok lassan kicsúszik a talpam alól. Kicsit beljebb térdig ér a lágyan selymes, türkiz színű víz. Áttetsző, látom a szétrebbenő apró halakat. Megállok, a partot figyelem.

Leszegett fejjel megbűvölt napozók sétálnak föl és alá a tűző napsütésben. Mintegy lassított, végtelenített felvétel… Kikerülik a földön hancúrozó gyerekeket és a tegnapi homokvárak romjait. Némelyik lehajol, töretlen kagylót keres, vagy lapos színes kavicsot. Turbánnal vagy fejkendőben, sapkában vagy vállukon kendővel. Ki hogy bírja a „csodakorong” égető sugarait.

Mindenki mezítláb gyalogol. A lábnyomok sokasodnak. Párhuzamosan és keresztbe-kasul, néhol egymásra taposva. Érdekes formák. Talpak és ujjak, nincs egyforma, mindegyik más. A vízpart néma rövid életű szereplői, kicsik és nagyok meg a legnagyobbak szelik át egymást. Ugyanazon a parton, mindig más irányban.

A víz most hömpölyögve nagyobb hullámmal érkezik. Elmossa a szabályosan megformált lábnyomokat. A pár perces hírmondók csendben megadják magukat. Belesimulnak a milliárdnyi homokszemcse hullámágyába.

(Dubaj, 2020.R.K.)

Author: Rodé Klára

Mottóm: „A rohanó évekkel az életnek nincs vége… Csak ha elfogy a szó, elhal a zene, megtorpan a tánc, elapad a szeretet.” (R.K.) Az írás örömforrás és vallom, hogy nincs korhoz kötve. Magam is rátaláltam néhány éve, jóval túl az életem delén. Érlelte az idő, a végnélküli tapasztalás, az olvasóim, barátaim lelkes bíztatása. Mozgalmas életutam karrier építéssel, utazásokkal, szerelmekkel, gyermekeimmel, unokámmal, elveszített férjekkel kiapadhatatlan forrásnak bizonyultak. Valóságos történeteim néha szomorú, ironikus vagy humoros, pikáns mozaikjait az elmúlt hét évben novelláskötetekbe gyűjtöttem, (Életre keltek, A hatfejű sárkányfemina, Félárnyék, Az én kaleidoszkópom, Tenyérnyi történetek címekkel) szerzői kiadásban megjelentettem akárcsak az első regényemet, Az arcnélküli férfi-t is. Antológiák társszerzője voltam. A prózák mellett versekkel is próbálkozom. Közlésvágyam határtalan, életünk ellesett pillanatairól, tárgyakról másképpen, emlékeimről, töprengéseimről. Az írás az életem része lett. Örömmel osztom meg novelláimat, könyveimet az érdeklődő kedves Olvasókkal. Email címem: rode.klara@gmail.com