Amikor apa és anya a reggelit készítették, Petike még aludt. Őt keltették fel legutoljára, mert ő volt a legkisebb. Két hete fújt el öt gyertyát a tortáján, méghozzá egy szuszra!
Hát igen! Elég nagy volt a szája, legalábbis a nyolcéves Zebulon és a kilenc éves Andris szerint.
Minden nap együtt reggeliztek, majd a szülők elmentek dolgozni, de előtte szigorúan meghagyták a két idősebb testvérnek, hogy nagyon vigyázzanak Petikére, amíg megjön a nagymama. Igaz, a nagyi kedves és gyakran játszik velük, de hamar elfárad és akkor órákat alszik a mesefotelben.
Ennek csak örültek a testvérek. Mert olyan jó dolog csintalankodni. Főleg, hogy a nagyi olyan jó fej, hogy ha megkérik, süt egy kis palacsintát és meg is tölti finom házi lekvárral. Ha jók voltak, akkor vacsora után kaphattak belőle. Ezt a palacsintát hívták ők palacsintalannak, Petike nagy örömére.
Azon a pénteken is vidám napnak néztek elébe. Ébredés, reggeli, nagymami és suliszünet. Tehát jöhetett a palacsintalankodás.
Volt a padláson egy igen öreg, fekete esernyő. Andris lehozta és miután a nagyi elaludt, kitalálta, hogy ugorjanak ki az ernyővel az ablakon, bele a puha, kerti homokbuckába. Az ernyőnyélre hosszú spárgát kötöttek, arra pedig a papa régi cipőjét súlynak, hogy lentről is könnyedén feldobhassák egymásnak az ejtőernyős játék új fogantyúját.
Így is történt. Andris felmászott a földszinti ablakba, kinyitotta az ernyőt és zsupsz! – belandolt a homokba. Azután lelkesen feldobta a cipőt a kötéllel Zebulonnak, aki felhúzta az ernyőt a szobába. Kinyitotta és ő is leugrott.
A harmadik körnél megjelent az ablakban Petike, ernyő nélkül természetesen.
– Én is, én is! – süvítette és már lépett a párkányra, amikor gyorsan felszaladt hozzá mindkét testvére és Petikét visszarángatták a szobába.
– Nem szabad, Petike! Te még kicsi vagy! – mondták.
Ugye tudsz titkot tartani? El ne áruld anyuéknak, hogy az ablakból ugrálunk ki a homokba, jó? És ne is kiabálj, mert felébred a nagymami! Szóval megígéred?
– Megígérem! – mondta Petike. De azért nézhetem? – kérdezte és feltérdelt a nagy, barna fotelben. Az ablak felé fordult. Ráhajolt az íves, öreg támlára és csendben figyelt.
A másik mesefotelben a nagyi még mélyen aludt.
A nagyobbak folytatták az ugrálást. Élvezték is egészen addig, amíg az ernyő egyszer csak kifordult és az egyik ága felsértette Zebulon lábát. Akkor abbahagyták a játékot. A nagyi is felébredt. Nem vett észre semmit a történtekből. Este, munka után megérkeztek a szülők.
– Sziasztok! – köszöntek. Mit csináltatok ma? – kérdezte a mama.
– Ááá, csak játszottunk, meg ettünk! – mondta rögtön Andris.
– Meg fogócskáztunk a kertben! – szólt Zebulon.
– És mi az a piros csík a lábadon? – érdeklődött ekkor a papa.
– Én tudom! Én Tudom! – lelkendezett Petike. Csak nem mondhatom el senkinek, hogy Andris és Zebu kiugráltak az ablakon a homokba, papi öreg ernyőjével!
Erre igen csodálkoztak a jó szülék. Tanakodtak, hogy mit tegyenek. Végül kisebb dorgálással jutalmazták a csemetéket, hogy értsék, nem az ernyőt féltik.
Megértő csend honolt egészen a vacsoráig.
Ízletes hagymaleves, majd finomfőzelék volt fasírttal, …és semmi több!
A fogmosás után még megkapták az esti mesét, egy takaró igazítást a plüss macival együtt és az altatós puszit.
Csak egy jó dolog maradt el aznap!
A palacsintalan!
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole