A hajnal halkan átsuhan
a vén Duna felett.
A gyár felé igyekszenek
az álmos emberek.
A viccmesterek csinálják
a jó hangulatot,
egész más lesz jókedvűen
kezdeni a napot
Keresztül a gyárkapun át
áramlik a tömeg,
dudaszóra munkába kezd
fiatal és öreg.
Lassan minden csendesedik
fenn az öltözőben,
fémpor, s olaj szaga szerte-
száll a levegőben.
Néhányan a műhelyben, míg
a darura várnak
beindul a sok monstrum és
dübörögve járnak.
Harapják az acélszörnyek
csattogva a vasat,
amíg a vas szikrát szórva
forgácsokra hasad
Értő kezek vezérlik a
gépek komplex agyát,
s megértik a gépek mindig
a kéz gondolatát.
Az összeállító helyen
részegységek állnak,
a megtervezett álmok itt
mind valóra válnak.
Lágy hullámok simogatják
az öböl partfalát.
Daru nyújtja ég felé a
karcsú, zsiráf nyakát.
Friss levegő végig kísér
a Sólyatéren át,
úszódaru ring a vízen
és el takar pár fát.
A „vezérkar” épp megtekint
egy készülő hajót,
gondos kezek építették
mindegyik szekciót.
Kazánok is készülnek itt
egyedileg gyártva.
Messzi földről érdeklődők
sora jön a gyárba.
A GANZ márka híre-neve
ismert a világban,
minden ember büszke, aki
dolgozhat a gyárban.
A gyári hűség örökölt,
száll családokon át,
sok munka van, hol az apa
tanítja be fiát.
Gyakran visszagondolok, hogy
milyen volt a gyárban.
Álmomban már többször volt, hogy
a műhelyben jártam.
Eltelt azóta sok tavasz,
nyár idő, s hideg tél
a régi idők emléke
még most is bennem él.
Author: Andaházi Szeghy Lajos
Andaházi Szeghy Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1940 szeptemberében. Édesapám a posta alközpont üzemében műszerészként dolgozott. Édesanyám háztartásbeliként két nagyszülővel, öcsémmel, húgommal és velem együtt otthon volt. Rólunk gondoskodott. A háború utáni nagyon nehéz években szegényen, de szerető családban éltünk. A vers szeretetét apámtól, a zene szeretetét anyámtól örököltem, hat évig zongoráztam, de a focit jobban kedveltem gyerekként. Futballozni kezdtem és tíz éven keresztül játszottam a Postás, a Debreceni Honvéd és a Ganz Darugyár csapatában. Műszaki főiskolát végeztem általános gépész szakon és a Ganz Daru és Kazángyárban dolgoztam gyártástervezőként és üzemszervezőként. Végül több mint 43 év után innen mentem nyugdíjba. Itt ismertem meg feleségemet is akivel több mint 46 éve éve boldog házasságban élünk. Két remek fiunk és öt csodálatos unokánk van. Céljaink, amiket kitűztünk mindig közösek és reálisak voltak. Azok megvalósulása sok örömet szerzett eddigi életünk folyamán. Hatvan évesen kezdtem tájfutóként versenyezni, hét éven keresztül. Nagyon szerettem az erdő illatát, a mezőket, de sajnos egy sztrok után abba kellett hagynom a tájfutást. Olvasni mindig szerettem. Versírással már fiatalkoromban próbálkoztam, de csak az asztalfióknak írtam. Nyugdíjasként már több időt tudtam versírással tölteni. A versírás tudományával behatóbban ekkor kezdtem foglalkozni. Már tájfutó koromban lenyűgözött mindig a természet, a táj...
2 válasz
Kedves Lajos!
Kiváló ez a versed is! Nagy örömmel olvasom. A másik versedből illik ide az evezős gondolatom! Gratulálok! Szép napot kívánok,
Miklós
Köszönöm a kedves szavaid. Sok kedves emlékemet próbáltam versbe foglalni. Örülök, hogy ezek az idők nem csak bennem maradtak szép emlékek.
szívélyes üdvözlettel Lajos