Hajó- és Darugyár a 60-as években (A gyár emlékére)

A hajnal halkan átsuhan

a vén Duna felett.

A gyár felé igyekszenek

az álmos emberek.

 

A viccmesterek csinálják

a jó hangulatot,

egész más lesz jókedvűen

kezdeni a napot

 

Keresztül a gyárkapun át

áramlik a tömeg,

dudaszóra munkába kezd

fiatal és öreg.

 

Lassan minden csendesedik

fenn az öltözőben,

fémpor, s olaj szaga szerte-

száll a levegőben.

 

Néhányan a műhelyben, míg

a darura várnak

beindul a sok monstrum és

dübörögve járnak.

 

Harapják az acélszörnyek

csattogva a vasat,

amíg a vas szikrát szórva

forgácsokra hasad

 

Értő kezek vezérlik a

gépek komplex agyát,

s megértik a gépek mindig

a kéz gondolatát.

 

Az összeállító helyen

részegységek állnak,

a megtervezett álmok itt

mind valóra válnak.

 

Lágy hullámok simogatják

az öböl partfalát.

Daru nyújtja ég felé a

karcsú, zsiráf nyakát.

 

Friss levegő végig kísér

a Sólyatéren át,

úszódaru ring a vízen

és el takar pár fát.

 

A „vezérkar” épp megtekint

egy készülő hajót,

gondos kezek építették

mindegyik szekciót.

 

Kazánok is készülnek itt

egyedileg gyártva.

Messzi földről érdeklődők

sora jön a gyárba.

 

A GANZ  márka híre-neve

ismert a világban,

minden ember büszke, aki

dolgozhat a gyárban.

 

A gyári hűség örökölt,

száll családokon át,

sok munka van, hol az apa

tanítja be fiát.

 

Gyakran visszagondolok, hogy

milyen volt a gyárban.

Álmomban már többször volt, hogy

a műhelyben jártam.

 

Eltelt azóta sok tavasz,

nyár idő, s hideg tél

a régi idők emléke

még most is bennem él.

 

 

 

Andaházi Szeghy Lajos
Author: Andaházi Szeghy Lajos

Andaházi Szeghy Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1940 szeptemberében. Édesapám a posta alközpont üzemében műszerészként dolgozott. Édesanyám háztartásbeliként két nagyszülővel, öcsémmel, húgommal és velem együtt otthon volt. Rólunk gondoskodott. A háború utáni nagyon nehéz években szegényen, de szerető családban éltünk. A vers szeretetét apámtól, a zene szeretetét anyámtól örököltem, hat évig zongoráztam, de a focit jobban kedveltem gyerekként. Futballozni kezdtem és tíz éven keresztül játszottam a Postás, a Debreceni Honvéd és a Ganz Darugyár csapatában. Műszaki főiskolát végeztem általános gépész szakon és a Ganz Daru és Kazángyárban dolgoztam gyártástervezőként és üzemszervezőként. Végül több mint 43 év után innen mentem nyugdíjba. Itt ismertem meg feleségemet is akivel több mint 46 éve éve boldog házasságban élünk. Két remek fiunk és öt csodálatos unokánk van. Céljaink, amiket kitűztünk mindig közösek és reálisak voltak. Azok megvalósulása sok örömet szerzett eddigi életünk folyamán. Hatvan évesen kezdtem tájfutóként versenyezni, hét éven keresztül. Nagyon szerettem az erdő illatát, a mezőket, de sajnos egy sztrok után abba kellett hagynom a tájfutást. Olvasni mindig szerettem. Versírással már fiatalkoromban próbálkoztam, de csak az asztalfióknak írtam. Nyugdíjasként már több időt tudtam versírással tölteni. A versírás tudományával behatóbban ekkor kezdtem foglalkozni. Már tájfutó koromban lenyűgözött mindig a természet, a táj...

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

    1. Köszönöm a kedves szavaid. Sok kedves emlékemet próbáltam versbe foglalni. Örülök, hogy ezek az idők nem csak bennem maradtak szép emlékek.
      szívélyes üdvözlettel Lajos

Hozzászólás a(z) Bujdosó Miklós Gábor bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kovács Gergely: A kert

      Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök. Élete utolsó perceiben csak ketten álltak ágya mellett. Felesége néhány évvel korábban hunyt

Teljes bejegyzés »

Pár lépésre a lélektől

Pár lépésre a lélektől   Tudatomba szökik az izgalom, Lassan hozzá indulok; Remeg minden testrészem, Majd elájulok.   Hozzám szól egy hang, Indulj el te

Teljes bejegyzés »

Éjszakai bagoly

Éjszakai bagoly lettem.  Egyedül, itt ülök szobámban,   szótlan.   Künn kuvikol a sötét éjszaka.  Már rég elmúlt éjfél,  de itt bent a fény ég még.  Fáradhatatlanul írok.  Megállni, pihenni nem tudok.  Egyre

Teljes bejegyzés »

Egy hét Alpulluban

Az égszínkék tavaszi égbolton fehér barika felhők sokasága legelészett. Lassan ketté oszlottak és előtűnt egy keskeny sáv a partok között. Milyen lélegzetelállítóan szépet teremtett a

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

A szabály az szabály!

Végre eljött a tavasz! A fagyos márciusi napok után szokatlanul meleg április köszöntött be. A természet ébredni látszott téli álmából. Egyre gyakrabban és hosszabban sütött

Teljes bejegyzés »

Fecskelogika az (el)tűnő tavaszban

Fecskelogika az (el)tűnő tavaszban március A paneltömb szikáran magasodott a játszótér fölé, mint egy mereven sötét takaró, amit valaki a lélegző világra terített. A napfény

Teljes bejegyzés »