Elfelejtettük

Régen

Nagyanyáink gyanították,

hogy mi mindent elfelejtünk!

Görbe botra támaszkodva

könyörgött tekintetük,

de mi, csak tovább mentünk.

 

És most nagyváros van a faluban.

Étel csak a hűtőpultban.

A gyerek a képernyőhöz idomult.

Kezeink között elveszett a múlt.

Veress Zita
Author: Veress Zita

Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szabad vagyok, ha kell

Edit Szabó : Szavad vagyok, ha kell Szavad vagyok, ha kell, engem olvass, kimondom minden gondolatodat, belelátok szívednek mélyére, lelkedben megfogom az érzésed. Tudom, kinek

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

nem csak…

.  .  . kinyílt az ég és bezúdult a fény… a fák az égig értek, zuhogó esőből patakok zenéltek, vad hegyek hasítottak eget, azt mondtam,

Teljes bejegyzés »

Őszi antológia

Szombaton ismét egy kiadói rendezvényen voltunk. Az Irodalmi Rádió mutatta be őszi antológiáját, „Hűs hajnalok lehelete” címmel. (Vettünk is két példányt.) Én a „Könyörgés” és

Teljes bejegyzés »

Őszi szonett

Te Ősz, gyümölcsöd íze látomás, mely egykor életet csiholt belém; de lásd, hiába annyi nyárvarázs, ha bú szitál szerelmeim szemén.   Te Ősz, a sárga,

Teljes bejegyzés »

Könyörgés

Őszi eső kavarog, halovány kese fényt irizálva, bennem is így felesel gőgös idővel a múlt, önmagam és az erő kusza árnyaival tusakodva botladozok, keresem életem

Teljes bejegyzés »