Kínzó lelkiismeret

Julcsi jó éjszakát kívánt férjének és elvonult a kisszobába, ahol egyedül tudott lenni a gondolataival. A néma csendben, az éjjeli lámpa és a meggyújtott mécses lángja sejtelmes fénnyel árasztotta el a helységet. Leült kedvenc bordó bársonnyal bevont öblös foteljába és nagyot sóhajtott, a mélységes csend palástja körbe ölelte. Miközben a mécses lángját figyelte a gondolatai életre keltek és belső beszélgetésre késztették. Az elmúlt negyven év alatt nagyon sokszor megtette, hogy a pislákoló lángot figyelve várta a kérdéseire a választ. A miértekre nem volt magyarázat, vagy az is előfordulhat, hogy csak ő nem értette. Ma lenne hetven éves!- ha akkor azon az esős nyári nap éjszakáján nem dönt úgy, hogy nem bírja elviselni nélküle az életet. Ráadásul a betegségével is megkéne küzdeni, amiről nem rég szerzett tudomást egy rutin vizsgálat folyamán. Meg volt győződve arról, hogy egyedül nem tudja és nem is akarja megpróbálni. Értelmetlen és kilátástalan harc lenne, ha nem lenne mellette az, akit az életénél is jobban szeret.  Tudja, hogy mellette áll és segítené, mint barát, neki társ kell aki egyszemélyben szerető, feleség és anya. Megérti és tiszteletben tartja az érveit, de fogadja el, hogy ő igy nem tud élni. Hálásan köszöni, hogy megismerhette általa az igaz szerelem őrjítő mélységeit és a felhőkön táncoló magasságait. A sok fájdalom és kudarc megélése után boldog tudott lenni és végre szeretve érezte magát. Biztos volt abban, hogy nem véletlen volt a találkozásuk. Ha van másik életünk már pedig biztos benne, hogy van, akkor ott ők megélhetik mindazt, ami a jelen életükben különböző okok miatt nem lehetséges. Nem akarja azt az életet ahol a lelke a fájdalom teste a kín és gyötrődés dallamát játssza folyamatosan. Nekem a lényed a gyógyszer a hangod a dallam a tested a balzsam. Gyógyír voltál, gyógyír vagy és az is maradsz mindörökre. Kérlek, ne sírj!- ne érezd magad hibásnak a döntésem miatt. Igazgyöngyként hullottak könnyei a megsárgult búcsúlevélre, amit az évek folyamán több százszor is elolvasott. Egész életében cipelte a bűntudatot magában, mint egy zsákot, amit soha nem lehet letenni.

Gáborral teljesen véletlenül találkoztak egy bevásárlás alkalmával, a pénztárnál egymás mögött álltak és ő leejtett egy dobozos sajtot a pakolásnál. Mindketten lehajoltak és félúton találkozott a tekintetük. Abban a csodálatosan ragyogó kék szempárban valami megfoghatatlan megmagyarázhatatlan érzés látszott. Életének egy nagyon nehéz szakaszát élte meg abban az időben. A házassága épp romokban hevert, amit mindenképpen szeretett volna megmenteni. A szüleinél laktak egy kis lakásban. Családi házat építettek, amin már a tető is fenn volt. Rengeteget dolgoztak mindketten, hogy minél előbb be tudjanak költözni az akkor tizenéves gyerekeikkel.  A sok munka a rengeteg idegesség az építkezés körüli szervezések és a pénzhiány nagyon megviselte kapcsolatukat. Imádta a férjét és nagyon jól is éltek addig amig bírták kezelni a gondokat. Minta házaspár voltak a faluban és a családban is. A gyerekek soha semmit nem vettek észre. Vitatkozni is kulturáltan és nagyon halkan szoktak. A házas életük, ami addig szinte tökéletesnek mondható volt, egyre ritkult. Sajnos megtörtént náluk is, ami ilyenkor szokott. A párja egyre később járt haza, a gondokkal egyedül kellett megküzdenie. A késés okát firtatva férje bevallotta, hogy a késések oka egy fiatal saját lakásban egyedül élő lány, akit Katinak hívnak és nyelvtanárként dolgozik. kapcsolatuk elején megígérték, hogy szeretik és tisztelik egymást annyira, hogy bármi történik, életük során mindig őszinték lesznek egymáshoz. Akkor nagyon fájdalmas volt megélni az őszinte kitárulkozást. Megbeszélték, hogy hagynak időt egymásnak, hiszen ők szeretik egymást csak most valami becsúszott a fogaskerekek közé. Környezetükben nem vették észre kapcsolatuk fonalának szakadását. Rettenetesen megviselte a megcsalt feleség tudat. A nagyi mindig azt mondta, hogy tehet arról az asszony, ha a férj félrelép. Ő is kereste az okokat, és bizony rájött, hogy a sok elfoglaltság mellett a gyerekek a munka az építkezés a tanulás a családi kapcsolatok fenntartása mellett a férjére valóban kevés idő jutott. Viszont neki nem volt annyi dolga és mégsem próbált valamit tenni. Tehát mindketten hibáztak és a maguk sérelmét érezték nagyobbnak. Sérült lélekkel megtépázott nőiességgel, kevés önbizalommal élte a mindennapokat. És akkor jött Gábor azokkal a csodálatos szemekkel, a magas sportos férfi a barna göndör fürtjeivel úgy nézett ki mintha egy újság címlapjáról lépett volna elő. Mosolyogva kérdezte, hogy segíthet –e elvinni egy darabig a nehéz táskát. Persze, hogy igent mondott,– igy kezdődött az a furcsa kapcsolat, ami köztük volt. A buszmegálló felé menve a parkban leültek egy padra, ami tele volt szerelmes üzenetekkel. Mosolyogva olvasták az ákom- bákom örökké szeretlek feliratokat. Szép lassan folyt az ismerkedő beszélgetés egyszer csak felmutatott a szemközti házra – látja én ott lakom. Nagyon jó központi hely, ráadásul a munkahelyem is itt van a közelben,- egy tervező irodában dolgozom. –Nagyon irigylem magát, sok szabad ideje lehet. –Nem panaszkodom, jut időm magamra bőven, mert sajnos egyedül élek. Olyan felszabadultan beszélgettek mintha már régóta ismerték volna egymást. Búcsúzáskor mindketten úgy érezték, hogy nekik még találkozniuk kell. Időpontot egyeztettek és kézfogással köszöntek el. Hazafelé végig azon gondolkodott, hogy a sors miért is küldte neki Gábort, aki olyan furcsa érzéseket hozott felszínre. Jó érzést váltott ki belőle még az is, ha csak rágondolt. Mindig izgatottan készült a találkozásokra.

Ahogy teltek a hetek hónapok egyre jobban megismerték egymást. Gábor Szegedről költözött fel Budapestre miután elvált a feleségétől, akivel nem igazán volt jó a házassága. Gyermekük nem volt pedig ő nagyon szeretet volna. Mindig irigyelte testvérét, akinek három gyönyörű lánya volt és imádta őket. A neje egyáltalán nem akart gyermeket, mert akkor nem élhette volna a szabad életet, amit szeretet.– Azt gondolta, hogy a fővárosban megtalálja az igazit, aki gyermekei anyja lesz.  A válás előtt hívták dolgozni Pestre. Tervező mérnökként jól keresett és megvette azt a háromszobás lakást, amiben most él. Sok csalódás érte a párkapcsolataiban, valahogy nem találta azt, akit keresett. Azok a délutáni séták és találkozások feltöltötték őket.. Julcsi is elmesélte, hogy milyen válságban vannak és azt is, hogy nem akar elválni gyermekei apjától, mert ő szereti és a jelenlegi állapot nem fog soká tartani, mert tudja, hogy a férje is szereti őt. Örökre összeköti őket a rengeteg szenvedés és harc a férje családjával, akik nem akarták, hogy egy tenyeres talpas vidéki lány a családjukba kerüljön. Igy hívta az anyósa, akinek a végén a legkedvesebb menye lett.  A gyerekekért is meg kellett vívni a csatát, mert mindkétszer saját felelősségre vállalták.

Hiába volt a sok okos gondolat a szívük egyre közelebb került egymáshoz. Tudták mindketten, hogy amit éreznek, túlmutat minden barátság határán. Ezzel nagyon kell vigyázni, mert ha elhatalmasodik onnan nincs vissza út. A Budai várban sokat sétáltak, fogták egymás kezét boldogok felszabadultak voltak. A Halászbástyán csattant el az első csók, aminek ízét még ma is érzi. Ahogy ott álltak összefonódba felhőlányok megrázták kötényeiket. Tekintetüket az ég felé fordítva az esőcseppek könnyeikkel összemosódva folyt az arcukon. Táncolj, velem kérlek!– és már fogta is a derekát és elkezdtek táncolni az esőben. Csak ők ketten voltak ott, mindent és mindenkit kizártak. Ott és akkor történt, meg hogy szinte eggyé váltak. Az esőcseppek dallamára táncolva jutottak el egy másik dimenzióba ahol nem éreztek sem bűntudatot sem fájdalmat csak lebegtek a tiszta szívből jövő szeretet által kapott szárnyaikkal.   Két felnőtt ember, akiket már hónapok óta gyötört a kínzó vágy most megadta magát és engedett az érzéseinek. Gábor lakása közel volt, sokszor hívta, hogy nézze meg az otthonát, de ő mindig talált valami kifogást. Most nem is próbálkozott annyira át voltak ázva, hogy örült, ha egy kicsit átmelegszik. Azon napon nem kellett neki haza sietni, mert a gyerekek táborba voltak a férje meg elutazott a barátaival a Balatonra. Zavarban volt, amikor előjött a fürdőszobából egy férfiingben. Gábor körbe vezette a ragyogón tiszta kellemes, modern lakásban.  Elcsodálkozott a konyha felszereltségén. Igaz -sokszor mesélte, hogy nagyon szeret főzni és sűrűn meghívja barátait vacsorára.– Készítek valami finomat jó! –és szorosan magához ölelte. – Nem tudom, hogy álmodom vagy tényleg itt vagy velem!  Zavarban vagyok, mert olyan sokszor elképzeltem, hogy mi ketten itt vagyunk. Most meg azt sem tudom, mit csináljak?–töltött egy kis melegítő italt.– Én is nagyon sokszor láttam magunkat, most mégis olyan furcsa az egész. Olyanok vagyunk, mint két tini, aki nem tudja, hogy mit is kezdjen a másikkal, hogy el ne rontsa a pillanat varázsát.– Készítem a vacsit, hamar kész lesz és biztos vagyok benne, hogy ízleni fog. Gyakorlott mozdulatokkal szinte pillanatok alatt elkészült és a sütőben volt az étel. Közben gyertyát gyújtottak. A gyertyák lángnyelvei érdekesen táncoltak, hol magasra emelték vörösfejüket hol kis gömböccé formálódtak. Csodás látvány volt, ahogy a lángok egyre erősebben és egyre furább alakzatban járják sajátos táncukat a pezsgős vacsorához, közben halk lágy zene szólt, táncolni kezdtek és a zene szárnyán elkezdtek repülni, felültek az érzelmek hullámvasútjára. Ajkuk érzéki csókba össszefort. Testüket elöntötte a mindent elsöprő vágy. Gábor keze elindult felfedezni teste rejtett szépségeit. Szinte áramütésként élte meg a finom lágy simogatásokat. Testük kéjesen remegve várta, hogy eggyé váljanak. Megszűntek létezni. Lebegtek valahol a beteljesülés határán. Mámoritóan csodálatos éjszaka volt. Nem akartak felébredni ebből az állapotból, mert a holnap valóságával nem mertek szembenézni. Gábor ezerszer is elmondta, hogy mennyire szereti, és mindenre képes lenne azért, hogy ők férj és feleség legyenek a gyerekkel együtt pedig család, amiről mindig is álmodott. Sokat sírt, abban az időszakban, mert nem tudta mi lenne a helyes döntés. Abban biztos volt, hogy szereti a férjét, de most Gáborba szerelmes.– Mondtam, hogy vigyázzunk az érzéseinkkel!  Zokogott, amikor legközelebb találkoztak. Gábor szorosan magához ölelte, nem tehetek róla, hogy jobban szeretlek az életemnél is! Az első pillanattól szeretlek amióta megláttalak. Tudom kedvesem!- de én elmondtam az elején, hogy szeretem a férjem és a családom. Tisztában vagyok vele kedves tollpihém. Igy hívta őt, mert imádta, amikor finoman cirógatta akár egy pihe puha tollpihe. Pár hónapig tartott a szerelmeskedésekkel teli kapcsolat. Utána megbeszélték, hogy részesei lesznek egymás életének, de a család érdeke fontosabb, mint ők. Szeretik ezen túl is egymást, csak másként. Sajnos Gábor nem tudta ezt feldolgozni. Közben egy rutin vizsgálatnál kiderült, hogy daganata van. Ment vele, amikor tudott és megígérte, hogy mellette lesz és segít neki. Gábor mindenestül akarta őttudta feldolgozni a történteket és úgy gondolta, hogy nincs is miért meggyógyulni és alávetni magát a sok fájdalommal járó kezeléseknek. Az utolsó találkozásukon megtörve mondta, hogy a gyerekek miatt megpróbálja elfogadni a döntését. Higgye el neki, hogy az életben soha senki sem fogja úgy szeretni, mint ahogy ő szereti és mindig is szeretni fogja! Másnap elintézte hivatalos ügyeit, este bevett több doboz altatót és átaludta magát egy szebb világba ahol majd egyszer újra fognak találkozni. Azóta kínozza a folyamatos lelkiismeret-furdalás, hogy ő miatta ment el. Az eltelt több mint negyven év alatt sok mindent megéltek a párjával. Sokszor eszébe jutott, hogy jó döntést hozott-e?-amikor őt választotta. Mi lett volna ha? Hogy lett volna ha? Ezek a kérdések válasz nélkül maradtak.

T. Bernáth Panni
Author: T. Bernáth Panni

A nevem Tóth Lászlóné (írói név: T. Bernáth Panni), Budapesten születtem 1957-ben, azóta Perbálon élek. Szociális és egészségügyi területen dolgoztam több mint negyven évig. A munkám során nagyon sok embert, élettörténetet ismertem meg. Írásaimhoz sokszor a velük és általuk megélt élményekből választok témát. Szeretem az irodalmat a betűk csodás világát. Az írással 2020-ban kezdtem foglalkozni. Szeretném a nyugdíjas éveimet alkotó idővé tenni. Megírni és megélni az élet sokszínűségét. Nyitott szemmel járni és észrevenni a mindennapok apró csodáit, amik kísérői az életünknek, csak ritkán veszünk tudomást róluk. Több irodalmi körnek vagyok tagja, írásaim megjelentek irodalmi folyóiratokban, internetes portálokon és antológiákban. Az életem ajándékai két gyermekem, öt unokám és két dédunokám.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Berecz Klaudia

Nem kéne szeretnem

Elment, de visszavárom Mindennap várakozok az üzenetre ,,Próbáljuk meg újra, hiányzol” De miről beszélek? Letiltottam minden felületen.   Felejtenék, de nem vagyok rá képes Bíznék

Teljes bejegyzés »
A szerző saját rajza
Prózák
Fodor Ágnes

EGY PARÁNYI KÉTSÉG

Egy parányi kétség „A szerelmes ember olyan, aki jobban akar tetszeni, mint amennyire tetszhet, s ezért van az, hogy a szerelmesek csaknem mindig     

Teljes bejegyzés »

VALENTINOM AZ EGÉSZ VILÁG.♥️ Valentinom az egész gyönyörű világ, hol a mindenségben végtelen szeretet vár. Szerelmetes szívem én is hozzá adom’ legyen a világ egy

Teljes bejegyzés »

Levél a bokron

Levél a bokron   Kedvenc dzsungelem szélén, Lelem újra utam; Tekingetek fel, s alá; Majd elbambultam.   El a házak közt, Hol haldoklik az élet;

Teljes bejegyzés »

Egylélek

Bálint-napra szeretettel.
A szerelem ereje semmihez sem fogható, téren és időn átívelő, mikor lélek kapcsolódik lélekkel.

Teljes bejegyzés »