HASONLAT A MADARAKKAL
Fekete varjú áll a Dohány
Utcai Zsinagóga tetején.
„Hé, kik járják most, ilyen korán
Az utat autófűtés melegén?!”
Nagy vándor ő, falut járja,
Bár Pesten él a családja.
Most harsányan ezt kiáltja,
Ezt kiáltja,
Ezt kiáltja:
„Hát hol vannak a madarak,
Hát hol vannak a madarak?!”
Sok galamb aluljáró bűzén
Fornetti- morzsán minden ész és cél
Nélkül, megélhetést nem űzvén
Verekszik… e nép így is elél.
A varjú ott áll reggelre
Végre madarakra lelve:
„Mit műveltek szégyenszemre,
Szégyenszemre,
Szégyenszemre?!”
A galambok szeme üres.
A galambok szeme üres.
A Nyugati mellett nagy tömeg,
Köztük, kinek otthont nem ád a föld.
Bár magában nem mutatja meg,
Madarával vidámabb külsőt ölt.
Kalitkában a cinkéje,
Bár szabadság van szemébe’,
Mintha szállna tiszta éjbe’,
Tiszta éjbe’,
Tiszta éjbe!
Varjú látja, megcsodálja,
Varjú látja, megcsodálja.
Száll a varjú Budapest fölött…
El a hajléktalan cinkéjétől…
„Szemem kivételbe ütközött…
De hát népének sorsa ÍGY eldől?!”
Más madár által nem kérve,
Nagy elkeseredésébe’
Ezt kiáltja szét az égbe,
Szét az égbe,
Szét az égbe:
„Óvjátok a széncinkéket!
Óvjátok a széncinkéket!”
2022. 12. 09-11.
Ez az írás a Város és falu c. ciklus 1. verse.
Author: Fejérvári Sámuel
Fejérvári Sámuel vagyok. 2012 decemberében születtem Solymáron. Jelenleg Pilisszentivánon lakom. 7 és fél éves korom óta írok verseket, újabban (2025 nyara óta) a színdarabok is érdekelnek. A solymári Budapest School Általános Iskolában tanulok. A klasszikus zene is fontos a számomra, zenész családban élek. Hobbijaim a túrázás és az olvasás, a színházba járás is jelentős tevékenységem.