Már két napja szerda van,
De az is lehet három.
A napfény ma reggel sem kelt korábban, mint szokott
Nem kábított pompás színekben.
Szürke pamutban botorkál a Reggel,
Rohan,
Rutin már a késés.
Talpa alatt fénytelen zeng az aszfalt.
Egy kocsi dudál a zakatoló árnyékra.
A buszmegálló üres,
A lámpák pirosa csillog még a pocsolyák tükrében,
Csak én állok és várok a Reggelre.
Nem sietek,
Ő sem.
Egymásra várunk.
Átverekszem magam a sötéten,
Helyet foglalok a zúgó magány mellett.
Dühös pillantást szelídít az iskolatáska mellettem.
Üres a főtér,
Csak a távolban csorog a csend,
A Coop mellett károgó könyörgés
Félrehajított papír pohár peng,
Folyik a macskaköveken a kegyelem.
Némák a fülek,
És süketek az ajkak.
Bezárult szemek lépkednek mellettem.
Az idő meg-megáll néha,
Körbenéz,
Elemeit diákok sóhaja tölti fel újra.
Csak a csengő emlékezteti az órát a tempóra,
Hogy ne felejtsen a mutató keringőt járni.
Táskák imbolyognak a vállakon,
Tengeri betegek,
Széthányják a füzeteket a padokon.
A szekrények spájzzá alakítva árulják magukat,
Hátra vágott tesi cipők bűzölögnek egy félben hagyott szendvics mellett.
Hangzavart kavarnak egy bögre teában.
Kopogtat az eső,
Pereg az esernyő,
Bakancsomban lépkedek a latyakban.
Az ajtóban vár a virnyákoló vörös macska,
Addig búj a lábak alá.
Amíg egy simogatást el nem ejtek a kezemből,
Cirógatás úszik a sárban.
Már két napja szerda van.
Author: Nagy Sára Kata
Nagy Sára Kata vagyok, 19 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!