Elcsitult minden

Elcsitult minden,

Nyugovóra tért,

Neszek röpke zaja

Álomföldre ért.

 

A nappaliban csak

A kör óra ketyeg,

Milyen hangos most,

Mi nappal szendereg!

 

Utcalámpa fénye

Halványan bepislog,

A függöny sarkáról

A szobába iszkol.

 

Szép álomra várok,

Messze még a reggel,

Van idő pihenni, 

Békében a csenddel.

 

Feltárul egy világ

Az álom mezőkön,

Hamarosan repülök

Az álomfelhőkön.

 

Hős lehetek, csak most,

Csak csendesen itt bent!

Letisztulva, éjjel,

Mikor elcsitult minden.

Csorba Viktória
Author: Csorba Viktória

Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Szellő repítse

Miként könnyű pihét felkapja a szellő, úgy libbent tova évtizedes esztendő. Számtalant úgy vágytam, hogy tűnjön el végre, néhányat marasztaltam volna örökre.   Az idő

Teljes bejegyzés »

Sirámok

 Kimerültem.  Haza jöttem.  Álmos vagyok.  Fáradt vagyok.  Lerogytam egy székre,  felállni már nehezen megy.  Ha húsz métert kell gyalogolnom,  úgy érzem, hogy összerogyok,  meg kell

Teljes bejegyzés »

Rue des Martyrs

A Mártírok utca délről északra vezet   hosszan elnyúlva a kilencedik kerületben, Párizsban,   nem messze attól a szállótól, ahol laktam.  A Monmartre felé, az utca

Teljes bejegyzés »

Igazgatói időben 9. részlet

Szerencsére tartom a frontot. Iskolámban kiegyensúlyozott az élet, a beiratkozás is jól sikerült, nem csökkent a gyereklétszám, a nyolcadikos továbbtanulási eredmények meggyőzőek, pályázatokon pénzt nyertünk,

Teljes bejegyzés »

Igazgatói időben 8. részlet

  Összefog a választások előtt csapatunk egy X oldali támogatású politikai alakulattal. Igaz, csak az utolsó pillanatban, egy tévéadásban nyilvánítjuk ki ezt a választók előtt.

Teljes bejegyzés »

Rue de Navarin

Rue de Navarin , a kilencedik kerületben.  Jelentéktelen kis rövid utca.  Más talán még Párizsban sem hallott róla.  Nekem kedves ifjúkori emlék,            Ezerkilencszázhetvenhatból.  Ott csókolt

Teljes bejegyzés »