Ne ítélj elsőre!

Múlt héten egyik nap megyek a Hungária körúton sietős léptekkel a Stadionok felé. Onnan megy a busz, ami csaknem a panelig hoz. Szembe jön velem egy idős néni. Látom, hogy valami nem stimmel. Megkapaszkodik egy kerítésbe. Úgy látom, hogy nehezen veszi a levegőt. Kicsit megpihen. Bevallom, átfut az agyamom, hogy: „most mit csináljak?!”. Végül megállok mellette.  Kérdezem: rosszul van-e. De inkább csak illedelmességből, hiszen szemmel láthatóan igen. Szédeleg. Közben attól félek, hogy kiszédül a többsávos útra az autók közé. Mondom segítek, adja a karját, karoljon belém. Szabadkozik, hogy nem kell, „Ön úgyis más irányba megy”! Végülis igaza van, hiszen szembe találkoztunk. De nekem Zugló vasútállomás is jó. Onnan is kijutok Újpalotára. Irányt váltok. Megyek vele. Nem akarom, hogy kiszédüljön. Annyira nem stabil a járása. Mégis belém karol. Mesélni kezd:

– Tudja, most jövök a busszal, de milyen emberek vannak, ha azt Ön tudná…! 88 éves vagyok, és azóta nem jó az egyensúly-érzékelésem, hogy agyér görcsöm volt. Gyógyszert szedek. Erre a buszon nemhogy segítenek…sőt odébb löknek, meg utánam kiabálnak nevetve, hogy:
– Be kellett volna dobni még egy felest, nyanya!
-Hát ez nagyon nem szép! Micsoda bunkó dolog! – mondom, és csóválom a fejemet.
A néni csak legyint egyet.
Abszolút nem úgy beszél, mint aki részeg. Valóban beteg.
– Hova megyünk? – kérdezem.
– Csak ide a sarokra – mondja.
Odaérünk. Nehezen, remegő kézzel bedugja, a kulcsot a lyukba. Segítenék, de ezt nem engedi ki a kezéből. Végülis érthető. Mégiscsak egy idegen vagyok a nagy pesti forgatagban.
– Lift van? – kérdezem.
– Igen, van! – hangzik a válasz, és már lassan, de biztosan csukódik is be a kapuajtó.
Közben még megköszöni a segítséget.
Elbúcsúzunk.
Ma ismét arra járok, eszembe jut ez a múlt heti történet.
Ahogy felnézek a mobilom kijelzőjéből, nem hiszem el, amit látok: jóval előttem a néni tántorog. Tudom már hol lakik. Nem érem utol. De látom, ahogy a remegő kezével bedugja a kulcsot a zárba, nehézkesen, de nyitja a kaput, és bemegy.
Hála Istennek van lift. Már ezt is tudom.
Továbbmegyek Zugló vasútállomás irányába, felszállok az egyes villamosra, majd a „8E” buszra, és azon gondolkodom, hogy az emberek – köztük én is – nagyon sokszor képesek elsőre ítélni. Alaptulajdonságunk. Vagy sietősen elmenni egymás mellett. Holott a másik ember életének csak egy kis szeletét látjuk a nagy egészből.
Miért írtam ezt most le?! Nem, nem a vállveregetés végett, nem számít. Hanem azért, hogy ne ítéljünk elsőre! Mert ez a néni is nem részeg volt, hanem beteg…
Budavári-Bókkon Andrea
Author: Budavári-Bókkon Andrea

Budavári-Bókkon Andrea vagyok, de sokan csak “Bókkon Andi”-ként ismernek. 🙂 Az Irodalmi Rádió által kiadott antológiák közül a Rókaerdő c. kötetbe került be először az írásom, majd a karácsonyi pályázat próza kategóriáját sikerült megnyernem 2022-ben egy régi történettel. A novellám a Meleg szívek c. antológiában olvasható. Ezen kívül még a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által kiadott 2022-es Életmesék, illetve az Illír Kolostor szerkesztésében megjelent Megérzés című antológiában olvashatóak az írásaim, melyek egytől egyig rólam, a saját megélt érzéseimről szólnak. 2023-ban pedig az Irodalmi Rádió Bálint-napi versenyén próza kategóriában különdíjat kaptam. Erre a versenyre küldött írásom a Szerelmemnek Bálint-napra 2023. c. antológiában olvasható. 2023-ban megjelent írásom még az Illír Kolostor által szerkesztett Véletlen c. antológiában, az Irodalmi Rádió 94. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett Múzsa, magam ma neked megadom c. könyvében, bekerült egy írásom a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által, 2023. június végén kiadandott Kárpát-medencei Életmesék 2023. c. antológiába, továbbá az Irodalmi Rádió által kiadott „Cirkusz a moziban – Novellák 2023” antológiába, továbbá II. helyezést értem el az Országos Mécs László Irodalmi Társaság által kiírt Erdélyi Csillagok pályázaton. Nekem az írás egy terápia is egyben. Picit rólam: Eredetileg sümegi vagyok, de 16 éve Budapesten élek. 8 évesen, karácsonykor kezdtem el naplót írni. Húgomat rábeszéltem, hogy...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


AZ ÉN BIBLIÁM

De jó! Elmentek a gyerekek nyaralni! Végre én is szabad vagyok! Most tényleg nincs semmi dolgom. Holnap vasárnap. Hová utazzam a hétvégén? – Évi fel-alá

Teljes bejegyzés »

Május

Beck Brigitta: Május   Írisze eleven kék Csillag meseország. Tündér csodatükrén Selymes bazsarózsák.   Messzi hegyeken túl Kéken zokogó ég Kőből sose-volt vár Fényben fakuló

Teljes bejegyzés »

Sportág

Sportág   Csupán néhány dolog van a világon, Miből nem lehet sportot űzni; Van, aki tud, másokon nevetni, Vagy győzelmet aratni.   Nem adnak át

Teljes bejegyzés »

Vágyom egy társra

Manapság szomorúan telnek napjaim,   szomorúan, magányosan élek.  Egy idő óta, szívem keserűség mardossa.    Eddig egyedül éltem egymagamban,  de ebből elég volt, meguntam,  valaki hiányzik mellőlem.  Vágyom, hogy valaki mellettem,  velem

Teljes bejegyzés »

Mindenkinek jár

A sátán kutyája a sarokban gubbasztott. Semmihez sem volt kedve. A steaket már rég megette (angolosan, természetesen), a tálnyi friss forrásvíz még a lábai előtt

Teljes bejegyzés »

Sisakvirág

Az ország leghíresebb nyomozója halálos beteg. Legalábbis ezt olvastam a hírekben. Gondoltam eljött az én időm, most vagy soha (szó szerint), interjút kérek tőle. Két

Teljes bejegyzés »