Facebook Instagram Youtube User-cog
Facebook Instagram Youtube User-cog

Ne ítélj elsőre!

  • Nincs hozzászólás

Múlt héten egyik nap megyek a Hungária körúton sietős léptekkel a Stadionok felé. Onnan megy a busz, ami csaknem a panelig hoz. Szembe jön velem egy idős néni. Látom, hogy valami nem stimmel. Megkapaszkodik egy kerítésbe. Úgy látom, hogy nehezen veszi a levegőt. Kicsit megpihen. Bevallom, átfut az agyamom, hogy: „most mit csináljak?!”. Végül megállok mellette.  Kérdezem: rosszul van-e. De inkább csak illedelmességből, hiszen szemmel láthatóan igen. Szédeleg. Közben attól félek, hogy kiszédül a többsávos útra az autók közé. Mondom segítek, adja a karját, karoljon belém. Szabadkozik, hogy nem kell, „Ön úgyis más irányba megy”! Végülis igaza van, hiszen szembe találkoztunk. De nekem Zugló vasútállomás is jó. Onnan is kijutok Újpalotára. Irányt váltok. Megyek vele. Nem akarom, hogy kiszédüljön. Annyira nem stabil a járása. Mégis belém karol. Mesélni kezd:

– Tudja, most jövök a busszal, de milyen emberek vannak, ha azt Ön tudná…! 88 éves vagyok, és azóta nem jó az egyensúly-érzékelésem, hogy agyér görcsöm volt. Gyógyszert szedek. Erre a buszon nemhogy segítenek…sőt odébb löknek, meg utánam kiabálnak nevetve, hogy:
– Be kellett volna dobni még egy felest, nyanya!
-Hát ez nagyon nem szép! Micsoda bunkó dolog! – mondom, és csóválom a fejemet.
A néni csak legyint egyet.
Abszolút nem úgy beszél, mint aki részeg. Valóban beteg.
– Hova megyünk? – kérdezem.
– Csak ide a sarokra – mondja.
Odaérünk. Nehezen, remegő kézzel bedugja, a kulcsot a lyukba. Segítenék, de ezt nem engedi ki a kezéből. Végülis érthető. Mégiscsak egy idegen vagyok a nagy pesti forgatagban.
– Lift van? – kérdezem.
– Igen, van! – hangzik a válasz, és már lassan, de biztosan csukódik is be a kapuajtó.
Közben még megköszöni a segítséget.
Elbúcsúzunk.
Ma ismét arra járok, eszembe jut ez a múlt heti történet.
Ahogy felnézek a mobilom kijelzőjéből, nem hiszem el, amit látok: jóval előttem a néni tántorog. Tudom már hol lakik. Nem érem utol. De látom, ahogy a remegő kezével bedugja a kulcsot a zárba, nehézkesen, de nyitja a kaput, és bemegy.
Hála Istennek van lift. Már ezt is tudom.
Továbbmegyek Zugló vasútállomás irányába, felszállok az egyes villamosra, majd a „8E” buszra, és azon gondolkodom, hogy az emberek – köztük én is – nagyon sokszor képesek elsőre ítélni. Alaptulajdonságunk. Vagy sietősen elmenni egymás mellett. Holott a másik ember életének csak egy kis szeletét látjuk a nagy egészből.
Miért írtam ezt most le?! Nem, nem a vállveregetés végett, nem számít. Hanem azért, hogy ne ítéljünk elsőre! Mert ez a néni is nem részeg volt, hanem beteg…
Budavári-Bókkon Andrea
Author: Budavári-Bókkon Andrea

Budavári-Bókkon Andrea vagyok, de sokan csak “Bókkon Andi”-ként ismernek. 🙂 Az Irodalmi Rádió által kiadott antológiák közül a Rókaerdő c. kötetbe került be először az írásom, majd a karácsonyi pályázat próza kategóriáját sikerült megnyernem 2022-ben egy régi történettel. A novellám a Meleg szívek c. antológiában olvasható. Ezen kívül még a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által kiadott 2022-es Életmesék, illetve az Illír Kolostor szerkesztésében megjelent Megérzés című antológiában olvashatóak az írásaim, melyek egytől egyig rólam, a saját megélt érzéseimről szólnak. 2023-ban pedig az Irodalmi Rádió Bálint-napi versenyén próza kategóriában különdíjat kaptam. Erre a versenyre küldött írásom a Szerelmemnek Bálint-napra 2023. c. antológiában olvasható. 2023-ban megjelent írásom még az Illír Kolostor által szerkesztett Véletlen c. antológiában, az Irodalmi Rádió 94. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett Múzsa, magam ma neked megadom c. könyvében, bekerült egy írásom a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által, 2023. június végén kiadandott Kárpát-medencei Életmesék 2023. c. antológiába, továbbá az Irodalmi Rádió által kiadott „Cirkusz a moziban – Novellák 2023” antológiába, továbbá II. helyezést értem el az Országos Mécs László Irodalmi Társaság által kiírt Erdélyi Csillagok pályázaton. Nekem az írás egy terápia is egyben. Picit rólam: Eredetileg sümegi vagyok, de 16 éve Budapesten élek. 8 évesen, karácsonykor kezdtem el naplót írni. Húgomat rábeszéltem, hogy...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük
Prózák
Labádi Hanna

Az utolsó szó jogán

Soha nem gondoltam, hogy ez velem is megtörténhet. Mindig is tisztában voltam azzal, hogy az emberek, ahogy megszületnek, úgy meg is halnak. Azt is tudtam,

Teljes bejegyzés »
Labádi Hanna 2026.10.31. Nincs hozzászólás

Hány élete van egy cicának ? ( Az enyémnek négy biztosan, de itt és most csak kettőről lesz szó ) I. Lodzsa vagy hátizsák Úgy

Teljes bejegyzés »
Gáthy Emőke 2026.10.31. Nincs hozzászólás

„ Örökkévaló  univerzumban „   Október végi ősködök szálltak le a Földre. Nem töri át se Nap, se Hold, se semmi csillag fénye. Örvénylő kék

Teljes bejegyzés »
Gáthy Emőke 2026.10.31. Nincs hozzászólás

A hit medrében

A hit medrében zátonyra futottam. Kiszaladt a víz alólam, Hajómat hiába kormányoztam.   Elvittem fiam és apám a templomba Ám lélekben mindig máshol voltam, Isten

Teljes bejegyzés »
Simon Farkas 2026.10.31. Nincs hozzászólás

A boldogság nyomában

Kézen fogott és kiléptünk az ajtón. Azon az ajtón, amin már megkopott a festék, a rézkilincset fényesre simogatta a kéz, akárhányszor belépett valaki. A kopott

Teljes bejegyzés »
Maryanne Antares 818 2026.10.31. Nincs hozzászólás