Ne ítélj elsőre!

Múlt héten egyik nap megyek a Hungária körúton sietős léptekkel a Stadionok felé. Onnan megy a busz, ami csaknem a panelig hoz. Szembe jön velem egy idős néni. Látom, hogy valami nem stimmel. Megkapaszkodik egy kerítésbe. Úgy látom, hogy nehezen veszi a levegőt. Kicsit megpihen. Bevallom, átfut az agyamom, hogy: „most mit csináljak?!”. Végül megállok mellette.  Kérdezem: rosszul van-e. De inkább csak illedelmességből, hiszen szemmel láthatóan igen. Szédeleg. Közben attól félek, hogy kiszédül a többsávos útra az autók közé. Mondom segítek, adja a karját, karoljon belém. Szabadkozik, hogy nem kell, „Ön úgyis más irányba megy”! Végülis igaza van, hiszen szembe találkoztunk. De nekem Zugló vasútállomás is jó. Onnan is kijutok Újpalotára. Irányt váltok. Megyek vele. Nem akarom, hogy kiszédüljön. Annyira nem stabil a járása. Mégis belém karol. Mesélni kezd:

– Tudja, most jövök a busszal, de milyen emberek vannak, ha azt Ön tudná…! 88 éves vagyok, és azóta nem jó az egyensúly-érzékelésem, hogy agyér görcsöm volt. Gyógyszert szedek. Erre a buszon nemhogy segítenek…sőt odébb löknek, meg utánam kiabálnak nevetve, hogy:
– Be kellett volna dobni még egy felest, nyanya!
-Hát ez nagyon nem szép! Micsoda bunkó dolog! – mondom, és csóválom a fejemet.
A néni csak legyint egyet.
Abszolút nem úgy beszél, mint aki részeg. Valóban beteg.
– Hova megyünk? – kérdezem.
– Csak ide a sarokra – mondja.
Odaérünk. Nehezen, remegő kézzel bedugja, a kulcsot a lyukba. Segítenék, de ezt nem engedi ki a kezéből. Végülis érthető. Mégiscsak egy idegen vagyok a nagy pesti forgatagban.
– Lift van? – kérdezem.
– Igen, van! – hangzik a válasz, és már lassan, de biztosan csukódik is be a kapuajtó.
Közben még megköszöni a segítséget.
Elbúcsúzunk.
Ma ismét arra járok, eszembe jut ez a múlt heti történet.
Ahogy felnézek a mobilom kijelzőjéből, nem hiszem el, amit látok: jóval előttem a néni tántorog. Tudom már hol lakik. Nem érem utol. De látom, ahogy a remegő kezével bedugja a kulcsot a zárba, nehézkesen, de nyitja a kaput, és bemegy.
Hála Istennek van lift. Már ezt is tudom.
Továbbmegyek Zugló vasútállomás irányába, felszállok az egyes villamosra, majd a „8E” buszra, és azon gondolkodom, hogy az emberek – köztük én is – nagyon sokszor képesek elsőre ítélni. Alaptulajdonságunk. Vagy sietősen elmenni egymás mellett. Holott a másik ember életének csak egy kis szeletét látjuk a nagy egészből.
Miért írtam ezt most le?! Nem, nem a vállveregetés végett, nem számít. Hanem azért, hogy ne ítéljünk elsőre! Mert ez a néni is nem részeg volt, hanem beteg…
Budavári-Bókkon Andrea
Author: Budavári-Bókkon Andrea

Budavári-Bókkon Andrea vagyok, de sokan csak “Bókkon Andi”-ként ismernek. 🙂 Az Irodalmi Rádió által kiadott antológiák közül a Rókaerdő c. kötetbe került be először az írásom, majd a karácsonyi pályázat próza kategóriáját sikerült megnyernem 2022-ben egy régi történettel. A novellám a Meleg szívek c. antológiában olvasható. Ezen kívül még a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által kiadott 2022-es Életmesék, illetve az Illír Kolostor szerkesztésében megjelent Megérzés című antológiában olvashatóak az írásaim, melyek egytől egyig rólam, a saját megélt érzéseimről szólnak. 2023-ban pedig az Irodalmi Rádió Bálint-napi versenyén próza kategóriában különdíjat kaptam. Erre a versenyre küldött írásom a Szerelmemnek Bálint-napra 2023. c. antológiában olvasható. 2023-ban megjelent írásom még az Illír Kolostor által szerkesztett Véletlen c. antológiában, az Irodalmi Rádió 94. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett Múzsa, magam ma neked megadom c. könyvében, bekerült egy írásom a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által, 2023. június végén kiadandott Kárpát-medencei Életmesék 2023. c. antológiába, továbbá az Irodalmi Rádió által kiadott „Cirkusz a moziban – Novellák 2023” antológiába, továbbá II. helyezést értem el az Országos Mécs László Irodalmi Társaság által kiírt Erdélyi Csillagok pályázaton. Nekem az írás egy terápia is egyben. Picit rólam: Eredetileg sümegi vagyok, de 16 éve Budapesten élek. 8 évesen, karácsonykor kezdtem el naplót írni. Húgomat rábeszéltem, hogy...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

A zene

A zene az élet sója és fűszere, van, kit megérint egy andalító dallam, míg másnak a vad akkordú a zsánere, a lényeg, hogy hozzám szóljon

Teljes bejegyzés »

Tisztalapot kér a szív

Tisztalapot kér a szív Tisztalapot kér a szívem, nem csillogót – csak igazat. Hol nem vádol múltak súlya, s nem szólnak rám haragosak. Oly sokáig

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Korfu I., Korfu II.

„tengeres szösszenetek”       Korfu I.   citrom, zsálya rozmaring olajfákkal felvidít fenyőliget smaragd csoda nyakba omló virágpompa sziklák, völgyek dűnék halma Pantokrátor nagy hatalma

Teljes bejegyzés »

Jöttél

Jöttél. Csak úgy. Kicsit kopottan, kicsit foltosan, picit sután, kócosan. Rám néztél, s a szemedben az a fény. A fény. Ami úgy hatolt át rajtam,

Teljes bejegyzés »