Hordom az álarcot mert ezt sokan hordják,
S én is Úgy cselekszem ahogyan gondolják.
Mert így lenne jó nekem, így élhetnék könnyen.
Álarcba burkolódzva, szelíden.
Álarcomon mindenki csak a szépet, jót láthatná,
S lelkem mélyén a tüzes vasparipát, s a harangok
Csengő hangját, nem hallhatná.
Szívemben a fájdalmat, hogy így élek,
Már nem tudnám elviselni,
Hogy álarcba burkolódzva kell
Nyomorult életemnek helyét keresni.
De nem fogok így élni, álarcom ledobom
S bármi történik majd, csak magamat adom.
Mégis így jó nekem, ha álarc nincs Körülöttem
S mellettem, csak a kedvesem.
1986
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!