már nyoma sincs a régi életnek
az utak sem tudják hova futnak
a ház még áll ordít magányosan
benőtte a gaz csak a szél sír csendben
itt állsz valahol
és az emlékeid forognak körülötted
mosolyogni nem tudsz már
belűről folynak a könnyeid
FOTÓ: Baán Katalin
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!