Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Gonosz varázslat lett úrrá rajtam, hiába mondok szavakat halkan, nem értik mások. Felfedezetlen világban járok, körbevesz mellvéd, körbevesz árok, nem mozdulhatok. Ezüstben hullok,
Hullám nélküli tengeren, a kormányrudat nem merem, megfogni se. Lőszer nélküli fegyveren, elsütő billentyűt nem lelem, nincs is talán. Mély völgy nélküli hegyeken,
Romos helyeken, nem mozog az árnyék, bár néha megmozdul, majd soká vár még. Felméri a helyet, vagy mi jár a fejében. Talán, hogy mit
Mint érett gyümölccsel roskasztott fa ágait, Kitárt karom harminc év súlya húzza lefelé. Sorsom nyújtva felejtette ajándékkal nekem telt markait S te bennük maradtál, félig
Edit Szabó : Elfelejtett álmok Rózsaszín szárnyak a felhős égen Mind egy -egy féltő gondolat, Elfelejtett álmok ? Még az is lehet ” Szikrázva szór
Reggel az óceán partján Ma csupán a partot figyeltem, megpróbálom elétek varázsolni a látványt. Tenerifén minden évben valami más vonja magára a figyelmemet. Számomra
