Kidőlt

Jó napot kívánok! Egy „Bé” menüt kérek szépen! – kiáltok be a szokásosnál nagyobb, fehér fakeretes üvegablakon.
Hátul, a konyhában sürög-forog, de hallja a kérésemet, így, ahogy csak tud, az ablakhoz siet.
Egy bácsi, meg egy néni az udvarra kitett, mentazöld iskolapadon rendezgeti egymás mellett a frissen főzött meleg étellel megpakolt dobozait, otthonról hozott nejlonszatyorba. Onnan tudom, hogy az, mert ha itt kérsz táskát plusz tíz forintért, akkor a konyhásnéni vagy bácsi – attól függ, melyik van éppen soron -, bele is teszi neked. Nem kell a dobozokkal kirakósat játszani. Valóban kényelmesebb. Viszont ugye az otthonról hozott táska, hát ha még esetleg vászon is, mindenki tudja, hogy környezettudatosabb, mintha mindig újat veszel tíz forintért. Ráadásul műanyagot. De sajnos az ember sokszor lusta…vagy feledékeny.
Én sem mindig főzök – vállalom. Van hogy hozunk ebédet a közeli óvoda kifőzdéjéből ha már elfogyott az itthoni. Mint ahogy most is.
A gyerek a babakocsiban, keze-lába széjjel, mint egy rongybabának. Hála Istennek mélyen alszik. Örülök neki. Hagyom. Már javában tél van, január közepe. Pár hete még ő is kilátszott a kocsiból és a rózsaszín, bundás kezeslábasából, most már a plusz takaróktól alig-alig, annyira hideg van. A kutya a kerítésen kívül vár, ő is kabátban, bevinni nem lehet az óvoda területére. Sár van, délelőtt esett.
A konyhásnő jön, leteszi az ablakba két dobozba a menüt, amit kértem. Valami húsos a második – nem emlékszem rá már pontosan, mi volt. Talán vadasmarha tésztával vagy rakott kelkáposzta, nem tudom. Egy másik dobozban leves. A két doboz egymáson.
Nyolcszázötven forint lesz! – mondja.
Én előkeresem a babakocsi táskájának melyéről a fekete pénztárcámat. Nézem, hogy tudok neki adni. Ezressel fizetek. Százötven forint visszajárót ad. Ez így teljesen rendben van. Aztán egyszer csak megszólal:
Kidőlt.
Kidőőőlt???!!! Micsoda???!!! Hát hogy a búbánatba dőlt ki?! Még meg se mozdítottam! Úgy van ott az ablakban, ahogy ő adta! Én meg már eleve így tegyem el a babakocsi aljába, hogy kidőlt?! – gondolom magamban, de nem mondom.
Van nálam táska, de nyilván mindenki tudja, aki már hozott dobozban el folyékony halmazállapotú ételt bárhonnan is egyszer legalább az életben, hogy az is elég bosszantó, ha abban dől ki a leves vagy a főzelék vagy bármi. Múlt héten is ez történt, mire hazaértem. Végül nem bírom tovább magamban tartani, így kiszakad belőlem kicsit erélyesebben:
– Múltkor is kidőlt!
A konyhásnéni megereszt egy félszeg mosolyt.
Hát mi ezen a mosolyognivaló?! Igazán nem értem. Még jobban felmegy bennem a pumpa. Telik a pohár, sőt, túl is csordul. Megszólalok végül – nem túl kedvesen, de amennyire csak magamra tudom erőltetni, azért úgy anyukához, meg egyáltalán emberhez méltóan – hát nem igazán megy… – illedelmesen:
Nem tudnák esetleg úgy adni legközelebb, hogy ne dőljön ki?!
A konyhásnéni kicsit meglepődik, látom az arckifejezésén, hátrahőköl és a félszeg mosolyával a gyerekre mutat a babakocsiban, és azt mondja:
Én őrá mondtam, hogy kidőlt.
Teljesen biztos, hogy elvörösödök, mentem ami menthető (nem az…) – késő:
Ja, én azt hittem, hogy a levesre mondta, hogy kidőlt.
Erre ő:
Nem, én a gyerekre mondtam, hogy úgy alszik!
Mindketten nevetünk – kínunkban.
Bocsánatot kérek, magyarázom a bizonyítványomat (Karinthy után szabadon). Nem segít, érzem. Legszívesebben helyben ott elsüllyednék, de inkább csak megköszönöm az ebédet, elköszönök, gyorsan megfordulok a babakocsival, kétszázhússzal száguldanék el menten az égésem helyszínéről, de picit azért ez lassabban megy.
A kutya a kerítésen kívül vár minket.
Hazaérünk, megebédelünk.

Aznap délután több napra főzök.

 

 

(Megjelent 2023-ban az Irodalmi Rádió 94. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett Múzsa, magam ma neked megadom c. könyvében.)

Budavári-Bókkon Andrea
Author: Budavári-Bókkon Andrea

Budavári-Bókkon Andrea vagyok, de sokan csak “Bókkon Andi”-ként ismernek. 🙂 Az Irodalmi Rádió által kiadott antológiák közül a Rókaerdő c. kötetbe került be először az írásom, majd a karácsonyi pályázat próza kategóriáját sikerült megnyernem 2022-ben egy régi történettel. A novellám a Meleg szívek c. antológiában olvasható. Ezen kívül még a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által kiadott 2022-es Életmesék, illetve az Illír Kolostor szerkesztésében megjelent Megérzés című antológiában olvashatóak az írásaim, melyek egytől egyig rólam, a saját megélt érzéseimről szólnak. 2023-ban pedig az Irodalmi Rádió Bálint-napi versenyén próza kategóriában különdíjat kaptam. Erre a versenyre küldött írásom a Szerelmemnek Bálint-napra 2023. c. antológiában olvasható. 2023-ban megjelent írásom még az Illír Kolostor által szerkesztett Véletlen c. antológiában, az Irodalmi Rádió 94. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett Múzsa, magam ma neked megadom c. könyvében, bekerült egy írásom a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által, 2023. június végén kiadandott Kárpát-medencei Életmesék 2023. c. antológiába, továbbá az Irodalmi Rádió által kiadott „Cirkusz a moziban – Novellák 2023” antológiába, továbbá II. helyezést értem el az Országos Mécs László Irodalmi Társaság által kiírt Erdélyi Csillagok pályázaton. Nekem az írás egy terápia is egyben. Picit rólam: Eredetileg sümegi vagyok, de 16 éve Budapesten élek. 8 évesen, karácsonykor kezdtem el naplót írni. Húgomat rábeszéltem, hogy...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Magyar szívem

Edit Szabó : Magyar szívem Magyar szívemben lüktet az ér, kicsi hazámért forrong a vér, megtennék érette annyi mindent, feledni nem lehet ezt a hitet.

Teljes bejegyzés »
Netkötet
Fehér Tímea

Szívverések árnyékában

  Az éj feszül fölénk, mint rozsdás szög a falra,mozdulatlan terek közt vonul a csend,mintha a lét maga szunnyadna rajta,s csak szívveréseink léteznek idebent. Az

Teljes bejegyzés »
Versek
Szegedi Viktória

Meddig?

  Meddig leszel még önmagad rabja, Ki a pofonokat mindig kapja? Meddig leszel még hibás mindenért, Ki a hibás mindezért? Meddig okolod még magadat, Ki

Teljes bejegyzés »
Versek
Szegedi Viktória

Fájdalom

Fájdalom minden perc, hogy nem vagy már velem Fájdalom minden perc, mit nem élhetek meg veled! Búcsú nélkül hagytad el ezt a világot Sírodra lányaid

Teljes bejegyzés »

Vadregényes érzelem

Úgy hívogat a vadregény, várlak már. Szép kék szemed varázsa rám tekint. Szerelmünk csodája gyúl, megérint. A tág vadont járván leszünk egy pár. Bús szívemen

Teljes bejegyzés »

Teljesség

Szeretnék szállni a széllel, sok-sok hulló falevéllel. Szeretnék járni puha hóban, hinni az emberi jóban. Tavaszt látnék zöld szememmel, ölelnélek jó kedvemmel. Együtt élnénk napsugaras

Teljes bejegyzés »