M I É R T ?

(Versenyfutás)

Start!
Csattant a pisztoly,
s kezdődött
a nagy versenyfutás…

Nem mondta senki,
hogy hová, merre vezet,
meddig tart az út?
Csak előre figyeltünk.

A tempót tartani kell!
Nem vettük észre,
sorban maradtak el,
kikkel együtt kezdtünk.

Nem kérdezték,
bírjuk-e az iramot?
Feladni nem szabad!
Kitartás!
Nekünk menni kell…

tovább… tovább…
lihegünk… mindhiába…
Nem érdekes…
Közben nincs megállás!

Oly messze még a céltábla!

Hol van a versenybíró,
ki a kérdésre
választ tudna adni:
Miért futunk versenyt
az IDŐVEL?

Óbuda, 2023. augusztus 1.
B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Névtelen kísértet

Névtelen kísértet Nem vagyok más, mint egy névtelen kísértet a saját életem romjai felett. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki

Teljes bejegyzés »

Fa Edéhez

Te voltál a költő, ki versét szavalta erővel, hévvel. Mind ámult, aki hallotta. Egód már rég levetkőzted, álltál csak pőrén. Elmerengtél: az emberiség mért él

Teljes bejegyzés »

A szent rettegés

A szent rettegés Nem azért félek, mert elhagytak, hanem azért, mert valami nálamnál sokkal nagyobb jelenlétét érzem. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy

Teljes bejegyzés »

Szabad szárnyak

Szabad szárnyak   Kalitka – rácson koppan bennem sok elnémított, régi dal, bezárva él a szívem csendben, s a lelkem egyre szárnyra kap…   Mint

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

Anyák napjára   Hajnal pirkadatkor már ébred lelkem, mielőtt a nap fényt hint az égre csendben.   Mint folyót őrzi partja, mint erdőt a hegy

Teljes bejegyzés »