M I É R T ?

(Versenyfutás)

Start!
Csattant a pisztoly,
s kezdődött
a nagy versenyfutás…

Nem mondta senki,
hogy hová, merre vezet,
meddig tart az út?
Csak előre figyeltünk.

A tempót tartani kell!
Nem vettük észre,
sorban maradtak el,
kikkel együtt kezdtünk.

Nem kérdezték,
bírjuk-e az iramot?
Feladni nem szabad!
Kitartás!
Nekünk menni kell…

tovább… tovább…
lihegünk… mindhiába…
Nem érdekes…
Közben nincs megállás!

Oly messze még a céltábla!

Hol van a versenybíró,
ki a kérdésre
választ tudna adni:
Miért futunk versenyt
az IDŐVEL?

Óbuda, 2023. augusztus 1.
B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Petes H. László

Várandós neszek

      VÁRANDÓS NESZEK       Előttem megkövült könnyek zápora Rég lezárt sorsok vésett hantnyoma Hallgatom zengő fák leheletét Várandós időknek elhaló neszét..

Teljes bejegyzés »

Nőnapra

Bogár Richárd Nőnapra Mi is igazán a nőnap?   Egy napot ki jelölni arra, hogy a Nőknek kedveskedjünk? Talán nem is elég arra.   Ha

Teljes bejegyzés »

Budapesti őrangyalok

   Budapesti őrangyalok     Két bástyán hét torony óv egy álmot a hét vezérnek.   Egy sziget örökké csendben susog a Szent Margitnak.  

Teljes bejegyzés »

Rövid és örök

   Rövid és örök   Az igaz barátság örökké tart, határok nélkül.   Nem a te barátod, mert hazug a kedves mosolya.   Egy barát

Teljes bejegyzés »

Törékeny ajándék

  Törékeny ajándék     A nő egy töretlen törékenység szép teremtménye.   Sok nő és sok hölgy, de csak egy babám és csak egy

Teljes bejegyzés »

Hangod

Hangod   Drága múzsám! Édes, drága szívem! Hiányzik a benned élő, Boldogság, mi végtelen.   Hibáztam, óh de nagyon, Magam ellen tettem; Mikor csodás hangodba,

Teljes bejegyzés »