Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Hazavezet a fény Mikor csendben rám nézel, megáll bennem a világ, mint egy régi dallam, mit őriz még a szív tovább. Annyi út vitt messzire,
Edit Szabó : Hiszek a jóságban Add ide a szívedet, testvérem, hogy megérezzem, lobban a véred, és törhet köröttünk szét a világ, semmit nem vethet
Palóc ébresztő. – Mátraalján. Palóc földön kis faluban ablakon bólintva köszön be a nap. Ébresztő reggelre édes madárcsicsergés, meleg szellő hívogat. Lustálkodva fordulsz egyet
Láthatóvá válni Azt hisszük, hogy ha elég réteget pakolunk magunkra – sminket, filtereket, elvárásokat –, akkor láthatatlanok maradhatunk. Elrejtőzünk a saját életünk elől,
HITTEM. úgy néz ki, az idő kijátszotta a lapjait, vártam sokat csendesen , azt hittem szeretetben , és minden borult, feltárult a titok .
FONTOSNAK HITTEM. őszinteségem taszított a magányba hittem , bíztam ,vártam , bizalmat adtam . így sem kaptam választ elfogattam alázattal. jól álcázott szavak
