Álomvilágban
Októberi nyár boldogan ölelkezik
A fák levelei makacsul kapaszkodnak
A fénylő nap nem engedi színváltozásukat
Bár kiszáradt ajkuk víz után fohászkodhat
Míg ábrándjaik a nyár elejére visszanyúlik
A derült kék ég álomvilágba menekít
Talán voltam én is egykor daliás férfiú
A virágra nem szépségéért tekintettem
Csokorba gyűjtve hódításra tervezgettem
A könyveket kíváncsiságom oltalmába
Ábrándjaimatt jövőm építésébe helyeztem
Éreztem, hogy másik élet is van a világon
Vonzott engem, s egyben taszított is
Hogy hasonlóban éljünk, elképzelhetetlen volt
Féltem, megzavarhatja szokásaink,s éltünk
Megtöri csekély illúziónkat, ettől is féltünk
A külső kegyetlen zaj, alig jutott el fülemig
Szemeimre védőbástyaként ködfüggöny borult
Szinte láthatatlanná váltak a támadásaik
Súlyát felfogni alig voltam képes
Bátorságom is minduntalan béklyó szorította
Ez mentette meg fizikai és lelki békémet
A változás szele álomvilágba kergetett
Mindenkit, s mindent bölcsnek láttam
S hinni kezdtem egy jobb, boldog jövőben
Pedig megjelent a sátán más színű bőrben
Mikor ébredezni kezdtem, s megnyílt szemem
Megdöbbenve láttam: kettészakadt az ország
Akkor kezdtem félni a jövő lehetőségeitől
Keresni kezdtem a kapaszkodókat, a bátorítókat
Megtaláltam az Istenhitben-reményben, szeretetben
S a ránk zúduló csapásokban:covidban, háborúban
Így végre megtaláltam álmaim igaz ritusát
S ez szabja meg hátralévő napjaim hangulatát.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
