Azt hittem szerettelek…
De cserébe szép lassan elvesztelek.
Nézhetsz engem hülyének,
Hívhatsz nyugodtan kövérnek,
De egy valamit sosem fogsz megérteni:
Milyen valakit igazán szeretni.
Lehet, hogy ez a versem most durva lett,
De te mondod mindig, hogy nem a szó
beszél, hanem a tett.
Én meg már azt sem tudom mi lenne jó.
Szeretek rólad álmodni.
Szeretem azt hinni, hogy te nem fogsz elhagyni.
De előbb-utóbb te is olyan leszel, mint az összes többi.
A különbség csak annyi, hogy neked sikerült az álmaim is összetörni.
Hogy miért? Mert szerettelek!
Mert elhittem, hogy téged kerestelek,
De most is, ahogy írom ezt a levelet,
Azon nyomban elkeseredek.
Én minden szavadnak hittem,
Hogy te az én terhemet is vitted.
Dehogy vitted te azt!
Csak visszapasszoltad anyámnak,
Mint egy utolsó paraszt!
Igen, most leírtam az őszintét.
Te is csak belülről szétszedtél,
Hamis vágyakra késztettél
Úgy, hogy semmi rosszat nem tettél.
Csak szimplán közölted az elején,
Hogy valójában rossz ember vagy.
Hogy velem semmi rosszat nem tennél
És a jövő konkrétan hidegen hagy.
Ha nem mondtam vagy ezerszer,
Elmondom még most az egyszer,
Melletted egy biztosabb jövőt láttam,
Ezért hittelek valaki másnak.
2023. 10. 15. – B. R. M.
Author: Busa Regina Mária
Már egészen fiatalon elkezdtem megismerkedni a történetmesélés, a gyerekversek és mondókák világával. Még óvodásként találtam ki saját kis történeteimet. Általános iskolás éveim alatt még inkább megszerettem az anyanyelvemet, és rengeteget meséltem édesanyámnak és a nagyszüleimnek a saját kis világaimból. Később, középiskolás koromban, a zenés-dráma tagozaton verseket és dalszövegeket is írtam, és a szenvedélyem a történetmesélés iránt is megmaradt. Egy baleset és egy szerelmi csalódás hatására újra visszatértem az íráshoz, és azóta is folytatom, téglánként építgetve szerzői pályafutásom.
