Az én rajzom olyan csúnya !
A tiéd meg sokkal szebb !
Fut át rajta a felismerés,
Ahogy arcán a könnycsepp…
Ez így igaz, de láttad volna,
Mikor kicsi voltam még.
Megmutassam ? csak bólogat…
S rajzolok bal kézzel én.
Homlokomat veríték mossa,
Hisz nem vagyok balkezes!
A kislány már bitangul vizslat:
Ez meg ugyan mi lehet ?
Hát nem látod ? Csigabiga !
És a kicsike már nevet.
Boldogan lóbálja rajzát,
Hiszen az egy műremek !
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...