Beck Brigitta: A gesztenyefasor
A gesztenyefák alatt megállt a pillanat,
És a nagy rohanás némán elcsitult,
Valami elillant és valami megmaradt,
Valami bánatos, gyönyörű múlt.
Alagutat formáztak a hatalmas lombok
És nem volt sehol se, sohase vége
Az alagútnak, a csendnek, a lombnak,
Halkan dalolt kedves melegsége.
Jobbról is, balról is gesztenyefasor,
Gesztenye szegélyezte az égi álmokat,
És mesebeli tündérek járták végig
A napfényes, barna gesztenye-utat.
Másvilági fényt szűrtek át a fák,
S megadóan hulltak a levelek a földre,
Mint aprócska, törékeny csodák
Kegyetlenül az út porába lökve.
Égi dallamot rajzolt fel az útra
A fénysugarak büszke, tiszta lángja,
És az út száz meg száz köve újra,
Százszor, meg százszor megcsodálta.
A gesztenyefák alatt nem is földi út volt,
Valami más, egy könnyű gondolat,
Ami csendesen, némán zengve úgy szólt,
Hogy nem múlt el, mert örökre megmaradt.
2023. 10. 21.
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 22 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!
