Lényegtelen

Mi a lényeg? Nem tudhatom.
A megértésre sóvárgom,
Csak vágyódik a lelkem,
Mi után nem engedhetem;
Szorosan fogom, elfojtom,
Tán már el is pusztítom…
Azt az énem, ki a napfényért,
A lágy szellő simogatásáért,
Vagy a friss zápor illatáért,
Égve élne a szabadságért!
De, hogy miért? Nem tudom.
A megérzésre hagyatkozom;
Csak bizakodik az énem,
Miután nem érthetem;
Szemtelen, lényegtelen énem,
Márpedig ő a lényegem.

Riczkó Dorina
Author: Riczkó Dorina

Mérnöki hivatásom mellett igyekszem a hobbijaimra is időt szakítani, melyek közé sorolható maga az írás is. Első pályázatra beadott, és nyilvánosságra is hozott versem a „Magamban” c. vers, amelynek köszönhetően csatlakozhattam az Irodalmi Rádió blogszerkesztői csapatához. Bízom benne, hogy az írásommal az olvasó a magának megfelelő üzenettel halad majd tovább. Hisz nincs is fontosabb a mai rohanó világban, mint egy percre megállni és szembenézni önmagunkkal, a gondolatainkkal.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


…Ahol az ég

E nyugalomban… még a testünk lüktet,  Ahogy szívdobbanásunk .. megtört csöndben. Úgy, mintha csak a mindenség zenélne. Eggyé váltunk a mindenható éggel.    Értelmet nyert

Teljes bejegyzés »

Tanka versek

Tanka versek   Tavasz   Éled a tavasz, Ruháját a nap szőtte. Hajában virág. Az üde, színes világ Szívem gyönyörűsége.   A folyó   A

Teljes bejegyzés »

Sirály, Vércse, Ökörszem

a komoly, a komor és a bohó… három madár, három hangulat SIRÁLY Kiáltozó vijjogás, szél-áramlás szárnyalás. Szirt fokáról lendülés, nyílsebes, gyors merülés. Kitárt szárnyú lebegés,

Teljes bejegyzés »

Húsvéti bárányunk

Jézus buzgó imát mondott, elfeledtünk bút, bajt, gondot. Keze sok-sok áldást osztott. Boldog szívünk hálát mormolt. Jézus híven várta sorsát, nem törődve, mi lesz odaát.

Teljes bejegyzés »
Versek
Gyurkó Mónika

A körtefa

A körtefa Ahogy itt állok,  ezen a deres téli hajnalon, eszembe jut,  hogy milyen is voltam egykoron. Eszembe jut,  hogy minden egyes tavaszon, lombkoronám virágba

Teljes bejegyzés »

Az éjszaka lángja

Az éjszaka lángja   Lehullt a ruha, némán, halkan, Mint hólepel az őszi parkban. Az éj figyelt – mély, mozdulatlan, S a mécses lángja táncot

Teljes bejegyzés »