Fájdalomkönnyek

Fájdalomkönnyek gördülnek végig arcomon.
Vajon lesz még rá alkalom,
Hogy visszakapom azt, ki voltam egykoron?

 

Ha lesz is, ehhez miért kell megjárnom a saját poklom?
Miért nem lehetek csak szimplán olyan,
Boldog, mint akkor?
Akkor mikor még nem esett
Meg velem ez az egész baleset
És lehetett még a bal kezemben is ecset?

 

Ez az egész mégis miért történhetett?
Vagy hagyjuk is a miérteket,
Mert biztos úgy lett minden, ahogy annak lennie kellett?
Szerencsére látom még a napot,
Úgyhogy nem hibáztam olyan nagyot,
De mégis miért kellett becsapódnom,
Mint egy meteor olyan nagyot?

 

Ez a becsapódás olyan nyomot hagyott,
Mi nem fog belőlem kitörlődni.
Ha rágondolok, hogy az aki voltam
Már nem én vagyok,
Arcomon mindig könnycsepp fog legördülni.

 

 

Már sosem leszek az, aki voltam,
De idő előtt nem végzem holtan.
Nem, amíg mindent el nem mondtam
S valóra nem váltom, mit megálmodtam!
2023. 11. 07. – B. R. M.

Busa Regina Mária
Author: Busa Regina Mária

Busa Regina Mária vagyok, költő, rímfaragó. Egy majdnem végzetes tragédiába torkollott baleset túlélője, akit gyökeresen átértékelt az élet. Azóta a világ dolgai mélyebben megérintenek, úgy mint az élet, a halál vagy a szerelem. Sokféle érzés kavarog bennem, amit szabadon próbálok kifejezni verseimben.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A piros autó

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Falvak, városok című kötetében jelent meg Szentendréről. A piros autó Bozont, a puli megáll az útelágazásnál, hátrafordul és várakozóan néz.

Teljes bejegyzés »

Álarc

Késő őszi délután van, és már alkonyodik, amikor a buszra felszállva helyet foglalok egy idősödő asszony mellett. A jármű szinte teljesen megtelik, mire a busz kihajt

Teljes bejegyzés »