Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy család. Abban élt testvérével egy kisfiú, Misi.
Amíg a Nap fenn járt az égen, Misi vígan játszott, de amint beesteledett, a kisfiúnak elkomorult az arca.
Rossz érzéssel gondolt arra, hogy nemsokára le kell feküdnie aludni. Félt a sötétben.
Éjszakánként rossz álmok gyötörték. Fura, mesebeli lényeket látott, akiktől nagyon megijedt.
Az egyik este is sírva ébredt, mert rosszat álmodott.
Misi papája megelégelte a sok nem-alvást. Szedte-vedte, teremtette! Nem mehet ez így tovább!
Bement a gyerekek szobájába és így szólt:
– „Figyeljetek! Ha újra megjelennek ezek az éjszakai szörnyek, egyszerűen rájuk se nézzetek! Akkor aztán maguktól is eltűnnek! Mert gondoljátok csak meg, milyen unalmas, sőt, milyen kínos lenne nekik ott álldogálni, ahol senki még csak rájuk sem hederít!
De ha még ezután sem tudnátok megszabadulni tőlük, akkor jó hangosan kérjétek meg őket, hogy „Menjenek a pokolba!” Mondjátok csak meg nekik bátran, hogy tisztességes éjszakai lények nem lődörögnek gyerekszobákban, és hogy emiatt igazán szégyellhetnék magukat! Micsoda dolog ez?
Nyugodtan tegyétek hozzá azt is, hogy a papátok, ha ilyet lát, nagyon hamar dühbe gurul! Nem tűr a házában semmiféle gyerekeket ijesztegető, rusnya figurát! Ezek a lények ugyanis nagyon jól tudják, milyen borzasztó tudok lenni, ha egyszer elfogy a türelmem!
Na, erre már biztosan elkotródnak!
Ekkor hívjátok az álommanókat, ők majd segítenek elaludni.
Ezt a titkos varázsigét mormoljátok el!:
Csillagos az éjjel.
„…álommanók jönnek.
Óvatosan betakarnak,
vigyázzák a csöndet”.
Így aludni könnyebb!
Igy is történt. Misi elmormolta a manóhívogatót, és lássatok csodát! Amint kimondta a varázsigét, a hatalmas, rémisztő lények félénk, apró rosszcsontokká változtak. Ijedten felpattantak egy arra járó felhőre, és ahogy a felhő szertefoszlott a szélben, úgy tűntek el ők is örökre a messzeségben.
A gyerekszoba végre megszabadult a rossz álmoktól.
Azóta Misi békésen alszik és jókedvűen ébred.
Így lett vége ennek az igaz mesének.
(Vekerdy Tamás alapgondolatának, Tótárpád Ferenc versrészletének felhasználásával mesébe öntötte Bujdosó Miklós Gábor és Ternai Gabriella)
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok, 58-as születésű. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Kis gyermekkorom óta olvasok és mesélek. Prózák, versek születtek kacskaringós életutam segítségével. Gyűjtöttem régi emlékeket idős emberektől és friss történeteket kaptam apró gyermekektől. Szállodákban dolgoztam és voltam kertész, fotográfus, evezős edző, így találkozásaimat papírra vetve igaz és kitalált emlékekkel próbálom meglepni az érdeklődőket. A szürreális, fordított mesék is a kedvenceimmé váltak a gyerekek rámhatásaként. Gabriella párom és Bálint fiam folyamatosan támogatnak, segítenek az utamon. Önálló mesekönyvem és egy kis verses kötetem született már, valamint antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Továbbra is érdekel, hogy miként érzi magát az Ecset, a Kisegér, az Ember, ha belép a történeteimbe. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak!
