ÁlomErdő
jöjj kedves álom, öledbe vágyom,
aludni lágyan zöld mohaágyon.
csillagok szemével pislogó éjben,
virágok tánca lejt a sötétben.
rebbenő szárnyú éjjeli lepke,
nektárját issza, libben a teste,
cseppen az eső, hallom is halkan,
szentjánosbogár fénylik avarban.
két fa közt háló feszítve rezzen,
éber pók várja szálljon a felleg,
égből a fények mind előbújnak,
denevér siet kis barlanglyukba.
bagolyszó sejlik valahol távol,
hold gömbje gurul égi világon,
reccsen egy ág is, lehullik menten,
erdei tisztáson magam felejtem…
pataknak partján leül az álom,
lelkembe csobogva csordul a távol,
illanó ábrándból ébred a reggel,
rózsaszín hajnalból szép napsugár kel.
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
