Hogyan kezdődött?

Hogyan kezdődött?

 

Ülök a hűvös, elsötétített szobában, és a könyvbemutatómra készülök. Azon gondolkodom, mit is mondjak majd: hogyan kezdődött, és mi vezetett ahhoz, hogy írásra vetemedjek?

Azt hiszem, beszélnem kell a gyerekkoromról is. A tanyáról, ahol gyermekéveimet töltöttem, a nagyszüleim házához toldott szoba-konyhás lakásról, ahol nemhogy vezetékes víz, de villany sem volt. Petróleum lámpánál tanultam olvasni, és öt kilométerre jártam nap mint nap iskolába már 6 évesen. Egyke voltam, és nem lakott a közvetlen közelünkben senki, akinek velem egyidős gyereke lett volna, így hát játszótársat nyaranta nem találtam. Mentsváram lett viszont az olvasás, amit találtam mindent elolvastam. Volt persze 2-3 mesekönyvem, amit a városi rokonoktól kaptam, például La Fontaine A tücsök és a hangya – szép színes rajzokkal, meg Benedek Elek Világszép nádszálkisasszonya, és édesapám egyik Karácsonyra a munkahelyén a fél kiló szaloncukor mellé kapott egy mesekönyvet, az Ezeregy éjszaka meséjét. De tisztán emlékszem a nagypapám Kalendáriumára is, melyben éppúgy voltak mezőgazdasági tanácsok, mint ételreceptek, vagy tudományos hírek – és természetesen néhány mese is. Ott láttam életemben először egy illusztrációt sárkányról, és olvastam a róla szóló mesét – és ez az én fantáziámat sokáig foglalkoztatta.

Hogy Fekete Istvánt idézzem: „a fantázia vágtató csikóit el nem veheti senki, és álmaim tobzódásába senki bele nem szólhat”, így az olvasottak hatására elkezdtem színházat játszani – bár annak létezéséről akkor még nem is tudtam. A kiskonyhában találtam a sezlonyon egy bordós-barna bársonyos takarót – ez volt a királyi palástom, papírból ragasztottam koronát, várat az istálló mögötti kiserdőben nagyapám eszkábált szárkúpokból, a babáim – mert két babám volt – lettek a nézők. Azt hiszem ma ezt úgy mondják: szerepjátékokat játszottam. Persze ehhez a játékhoz történeteket kellett kitalálni, így aztán a korábbi olvasmányélményeimet felhasználva sok mesét írtam. Mai szemmel persze nem voltak ezek tökéletes mesék, de a jó mindig elnyerte jutalmát, a gonosz meglakolt – szóval a mese lényegét már értettem.

Itt tartottam az emlékezésben, amikor rádöbbentem: életemnek ezeket a számomra emlékezetes mozzanatait mégsem oszthatom meg a hallgatósággal, hiszen ez talán csak számomra érdekes. Beszélek inkább arról, hogy nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot keresem, és barátnőm biztatására fogtam bele a történetírásba, melyhez aztán nagy segítség volt, hogy rátaláltam a Verslistára és segítségükkel az Irodalmi Rádióra. Mert ahhoz, hogy egy történet megszülessen, kellett a téma: egy idézet, egy fotó, egy pályázati cím – és a „fantázia vágató csikói” újra szárnyalni kezdtek.

Holéczi Zsuzsa
Author: Holéczi Zsuzsa

Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Holécziné Tóth Zsuzsa vagyok, nyugdíjazásomig egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az Alföldön egy kis faluban születtem, ezután Kecskeméten éltem a férjemmel és fiammal, de egy szakmai kihívás miatt tizenhat évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk. Nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot is kerestem,  előbb nyelvtanulásra gondoltam, majd kis idő elteltével megfogalmazódott bennem az a diákkorom óta dédelgetett vágy, hogy írni kezdjek, talán még nem késő. Már a Középiskolai tanulmányaimat befejezve népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de édesapám 17 éves koromban bekövetkezett halála után kereső nélkül maradt a család, ezért munkába álltam – és az évek során egyre messzebb kerültem ettől az elképzeléstől. Az irodalomszeretet és a jó fogalmazási készség persze megmaradt, és mindig jó szívvel gondolok a Középiskolai magyar tanáromra, Baltás Dánielre – illetve az ő osztálytalálkozónkon tett kijelentésére. “Bölcsész létemre az olyanok miatt volt érdemes magyart tanítani, mint  amilyen diák maga volt Zsuzsa “. Az egyetlen tantárgy amiből “dicséret” -tel érettségiztem  a magyar volt, és valahol a lelkem mélyén mindig készültem arra, hogy majd egyszer annál komolyabb “művet” is írok, mint a Macskaújságban közzétett 2 oldalas “nekrológom”. Kedvenc hetilapomat olvasva üzenet értékű volt számomra a Központi Médiaakadémia felhívása, mely szerint képzést indítanak írói ambíciókkal rendelkezők számára. Megosztva elképzelésemet...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mámor-paralízis

Mámor-paralízis   Valóságom helyén van egy gödör, Bennragadtam mély álomba ringva. Szeretetet kívánkozó gyönyör… Semmit sem ér dombokon a dudva. Mossa arcom éj-tavaszi zápor, Beengedtem

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Szász Jázmin

Most már veled vagyok

Most már veled vagyok (Visegrád)   Elindultam. Most már veled vagyok. Találtam valamit, mi helyett, hogy visszafog, Lök. Lelök, feltol, Izzó ég alatt megüt és

Teljes bejegyzés »
Versek
Vajna-Kánagy Rozi

Kikelet

Zsendül a zöld a végeken, Serken a sárga a réteken, Zendül a dal az ághegyen, Kikelet táncol a szeleken. Tűnik a hó vízereken, Éled az

Teljes bejegyzés »

Virágok nyílnak

Halványzöld rét ölén ezer virág éled, Kedvesem, remélem boldog leszek veled.   Nem kell más csókja, csak Tiédre vágyom, édes ajkad íze, pihenjen a számon.

Teljes bejegyzés »
Prózák
A. J. Vale

Válasz nélkül

– Ez volt az utolsó doboz. – közölte mosolyogva a költöztető cég vezetője miközben leporolta kék kezeslábasát. – Nagyon köszönöm a segítségüket József! – azzal

Teljes bejegyzés »

Egy márvány gondolatai

Karcsú szoborlány áll az apró kert közepén, körülötte különféle bokrok, virágok, színes kavicsok. A sápadt teremtésen mindössze egyetlen lepedő van, az takarja meztelen testét, ám

Teljes bejegyzés »