Hogyan kezdődött?
Ülök a hűvös, elsötétített szobában, és a könyvbemutatómra készülök. Azon gondolkodom, mit is mondjak majd: hogyan kezdődött, és mi vezetett ahhoz, hogy írásra vetemedjek?
Azt hiszem, beszélnem kell a gyerekkoromról is. A tanyáról, ahol gyermekéveimet töltöttem, a nagyszüleim házához toldott szoba-konyhás lakásról, ahol nemhogy vezetékes víz, de villany sem volt. Petróleum lámpánál tanultam olvasni, és öt kilométerre jártam nap mint nap iskolába már 6 évesen. Egyke voltam, és nem lakott a közvetlen közelünkben senki, akinek velem egyidős gyereke lett volna, így hát játszótársat nyaranta nem találtam. Mentsváram lett viszont az olvasás, amit találtam mindent elolvastam. Volt persze 2-3 mesekönyvem, amit a városi rokonoktól kaptam, például La Fontaine A tücsök és a hangya – szép színes rajzokkal, meg Benedek Elek Világszép nádszálkisasszonya, és édesapám egyik Karácsonyra a munkahelyén a fél kiló szaloncukor mellé kapott egy mesekönyvet, az Ezeregy éjszaka meséjét. De tisztán emlékszem a nagypapám Kalendáriumára is, melyben éppúgy voltak mezőgazdasági tanácsok, mint ételreceptek, vagy tudományos hírek – és természetesen néhány mese is. Ott láttam életemben először egy illusztrációt sárkányról, és olvastam a róla szóló mesét – és ez az én fantáziámat sokáig foglalkoztatta.
Hogy Fekete Istvánt idézzem: „a fantázia vágtató csikóit el nem veheti senki, és álmaim tobzódásába senki bele nem szólhat”, így az olvasottak hatására elkezdtem színházat játszani – bár annak létezéséről akkor még nem is tudtam. A kiskonyhában találtam a sezlonyon egy bordós-barna bársonyos takarót – ez volt a királyi palástom, papírból ragasztottam koronát, várat az istálló mögötti kiserdőben nagyapám eszkábált szárkúpokból, a babáim – mert két babám volt – lettek a nézők. Azt hiszem ma ezt úgy mondják: szerepjátékokat játszottam. Persze ehhez a játékhoz történeteket kellett kitalálni, így aztán a korábbi olvasmányélményeimet felhasználva sok mesét írtam. Mai szemmel persze nem voltak ezek tökéletes mesék, de a jó mindig elnyerte jutalmát, a gonosz meglakolt – szóval a mese lényegét már értettem.
Itt tartottam az emlékezésben, amikor rádöbbentem: életemnek ezeket a számomra emlékezetes mozzanatait mégsem oszthatom meg a hallgatósággal, hiszen ez talán csak számomra érdekes. Beszélek inkább arról, hogy nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot keresem, és barátnőm biztatására fogtam bele a történetírásba, melyhez aztán nagy segítség volt, hogy rátaláltam a Verslistára és segítségükkel az Irodalmi Rádióra. Mert ahhoz, hogy egy történet megszülessen, kellett a téma: egy idézet, egy fotó, egy pályázati cím – és a „fantázia vágató csikói” újra szárnyalni kezdtek.
Author: Holéczi Zsuzsa
Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Holécziné Tóth Zsuzsa vagyok, nyugdíjazásomig egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az Alföldön egy kis faluban születtem, ezután Kecskeméten éltem a férjemmel és fiammal, de egy szakmai kihívás miatt tizenhat évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk. Nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot is kerestem, előbb nyelvtanulásra gondoltam, majd kis idő elteltével megfogalmazódott bennem az a diákkorom óta dédelgetett vágy, hogy írni kezdjek, talán még nem késő. Már a Középiskolai tanulmányaimat befejezve népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de édesapám 17 éves koromban bekövetkezett halála után kereső nélkül maradt a család, ezért munkába álltam – és az évek során egyre messzebb kerültem ettől az elképzeléstől. Az irodalomszeretet és a jó fogalmazási készség persze megmaradt, és mindig jó szívvel gondolok a Középiskolai magyar tanáromra, Baltás Dánielre – illetve az ő osztálytalálkozónkon tett kijelentésére. “Bölcsész létemre az olyanok miatt volt érdemes magyart tanítani, mint amilyen diák maga volt Zsuzsa “. Az egyetlen tantárgy amiből “dicséret” -tel érettségiztem a magyar volt, és valahol a lelkem mélyén mindig készültem arra, hogy majd egyszer annál komolyabb “művet” is írok, mint a Macskaújságban közzétett 2 oldalas “nekrológom”. Kedvenc hetilapomat olvasva üzenet értékű volt számomra a Központi Médiaakadémia felhívása, mely szerint képzést indítanak írói ambíciókkal rendelkezők számára. Megosztva elképzelésemet...