Hogyan kezdődött?

Hogyan kezdődött?

 

Ülök a hűvös, elsötétített szobában, és a könyvbemutatómra készülök. Azon gondolkodom, mit is mondjak majd: hogyan kezdődött, és mi vezetett ahhoz, hogy írásra vetemedjek?

Azt hiszem, beszélnem kell a gyerekkoromról is. A tanyáról, ahol gyermekéveimet töltöttem, a nagyszüleim házához toldott szoba-konyhás lakásról, ahol nemhogy vezetékes víz, de villany sem volt. Petróleum lámpánál tanultam olvasni, és öt kilométerre jártam nap mint nap iskolába már 6 évesen. Egyke voltam, és nem lakott a közvetlen közelünkben senki, akinek velem egyidős gyereke lett volna, így hát játszótársat nyaranta nem találtam. Mentsváram lett viszont az olvasás, amit találtam mindent elolvastam. Volt persze 2-3 mesekönyvem, amit a városi rokonoktól kaptam, például La Fontaine A tücsök és a hangya – szép színes rajzokkal, meg Benedek Elek Világszép nádszálkisasszonya, és édesapám egyik Karácsonyra a munkahelyén a fél kiló szaloncukor mellé kapott egy mesekönyvet, az Ezeregy éjszaka meséjét. De tisztán emlékszem a nagypapám Kalendáriumára is, melyben éppúgy voltak mezőgazdasági tanácsok, mint ételreceptek, vagy tudományos hírek – és természetesen néhány mese is. Ott láttam életemben először egy illusztrációt sárkányról, és olvastam a róla szóló mesét – és ez az én fantáziámat sokáig foglalkoztatta.

Hogy Fekete Istvánt idézzem: „a fantázia vágtató csikóit el nem veheti senki, és álmaim tobzódásába senki bele nem szólhat”, így az olvasottak hatására elkezdtem színházat játszani – bár annak létezéséről akkor még nem is tudtam. A kiskonyhában találtam a sezlonyon egy bordós-barna bársonyos takarót – ez volt a királyi palástom, papírból ragasztottam koronát, várat az istálló mögötti kiserdőben nagyapám eszkábált szárkúpokból, a babáim – mert két babám volt – lettek a nézők. Azt hiszem ma ezt úgy mondják: szerepjátékokat játszottam. Persze ehhez a játékhoz történeteket kellett kitalálni, így aztán a korábbi olvasmányélményeimet felhasználva sok mesét írtam. Mai szemmel persze nem voltak ezek tökéletes mesék, de a jó mindig elnyerte jutalmát, a gonosz meglakolt – szóval a mese lényegét már értettem.

Itt tartottam az emlékezésben, amikor rádöbbentem: életemnek ezeket a számomra emlékezetes mozzanatait mégsem oszthatom meg a hallgatósággal, hiszen ez talán csak számomra érdekes. Beszélek inkább arról, hogy nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot keresem, és barátnőm biztatására fogtam bele a történetírásba, melyhez aztán nagy segítség volt, hogy rátaláltam a Verslistára és segítségükkel az Irodalmi Rádióra. Mert ahhoz, hogy egy történet megszülessen, kellett a téma: egy idézet, egy fotó, egy pályázati cím – és a „fantázia vágató csikói” újra szárnyalni kezdtek.

Holéczi Zsuzsa
Author: Holéczi Zsuzsa

Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Holécziné Tóth Zsuzsa vagyok, nyugdíjazásomig egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az Alföldön egy kis faluban születtem, ezután Kecskeméten éltem a férjemmel és fiammal, de egy szakmai kihívás miatt tizenhat évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk. Nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot is kerestem,  előbb nyelvtanulásra gondoltam, majd kis idő elteltével megfogalmazódott bennem az a diákkorom óta dédelgetett vágy, hogy írni kezdjek, talán még nem késő. Már a Középiskolai tanulmányaimat befejezve népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de édesapám 17 éves koromban bekövetkezett halála után kereső nélkül maradt a család, ezért munkába álltam – és az évek során egyre messzebb kerültem ettől az elképzeléstől. Az irodalomszeretet és a jó fogalmazási készség persze megmaradt, és mindig jó szívvel gondolok a Középiskolai magyar tanáromra, Baltás Dánielre – illetve az ő osztálytalálkozónkon tett kijelentésére. “Bölcsész létemre az olyanok miatt volt érdemes magyart tanítani, mint  amilyen diák maga volt Zsuzsa “. Az egyetlen tantárgy amiből “dicséret” -tel érettségiztem  a magyar volt, és valahol a lelkem mélyén mindig készültem arra, hogy majd egyszer annál komolyabb “művet” is írok, mint a Macskaújságban közzétett 2 oldalas “nekrológom”. Kedvenc hetilapomat olvasva üzenet értékű volt számomra a Központi Médiaakadémia felhívása, mely szerint képzést indítanak írói ambíciókkal rendelkezők számára. Megosztva elképzelésemet...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Foncsor és hamu

Ott áll… a tükör előtt. A foncsor repedt, a tükör torz, arcát széttörve látja, szeme idegenné fakult, homlokán hideg árnyék gázol át… keresztül-kasul. Éjjel, az

Teljes bejegyzés »

Dermedéspont

Csend lett nevetésed, emléked halk szonár, üres napok telnek, szobám néma, kopár. Régi, tiszta érzés helyén szél sírdogál, nem maradt ott semmi, csak egy rideg

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

A föld hívó szava

Fáj a város harca, sok lüktető fénye, Bár lennék csak porszem, ágyam földnek kérge. Élnék kies tájban, mint egy kék vadvirág, Mely csillagtető alatt iszik

Teljes bejegyzés »

Egy szikra

Egy szikra Vigyázzon azzal a lánggal. Nem is sejti, hogy ebben a szobában minden… én magam is… puszta száraz papírból vagyunk. Egyetlen érintése elég, hogy

Teljes bejegyzés »

Lelked, ha fázik

Edit Szabó : Lelked, ha fázik Lelked, ha fázik, a szíved is fáj, nem látszik arcodon, bent muzsikál, fájdalom érzése mélységekben, nem jut előre a

Teljes bejegyzés »

Mámor-paralízis

Mámor-paralízis   Valóságom helyén van egy gödör, Bennragadtam mély álomba ringva. Szeretetet kívánkozó gyönyör… Semmit sem ér dombokon a dudva. Mossa arcom éj-tavaszi zápor, Beengedtem

Teljes bejegyzés »