Ünnepi fény

Angyal szállt le a közelben,

Zengő hangon hirdeti az égi himnuszt.

Ősi tűzzel közeledik, szárnyain a békét hirdeti.

Rejtélyes fénnyel hívogat, énekével andalít.

Alvó lelkekre boldogító varázsharmatot hint.

Nehéz életekbe friss erőt hoz,

Gyermeki örömet, igaz hitet, barátságot.

Aranyba öltözteti a Szent Ünnepet,

Léptein örömgyémántok ragyognak fel a szívekben.

L. M. Linda
Author: L. M. Linda

L. M. Linda az Irodalmi Rádió szerzője. A jászság legkisebb településének, Jásziványnak könyvtárosa voltam 13 évig. Emellett a helyi közösségi rendezvényszervezésben aktívan részt vettem. Itt nevelkedtem, itt éltem, és dolgoztam hosszú évekig. Iskoláimat ingázva végeztem: jászapáti gimnázium, jászberényi főiskola, szolnoki gyors-tanfolyamok. Sokáig nem tudtam eldönteni mit is akarok igazán. Aztán egy alkalommal előjött a könyvtárosság. Szerettem a munkámat, az új kihívások nehézségei ellenére is. Érdekel minden, ami művészet, művelődéstörténet. A kreatív és hagyományos kézműveskedéstől, a helytörténetig, a egyes tudományok kultúrtörténeteiig bezárólag minden. Szívesen olvasok önismereti, pszichológiai, ezotéria témáihoz tartozó írásokat. Szeretek a természetben lenni, utazni, ha feltöltődésre vágyom. Az irodalmi alkotások az életem során mindig nagy hatással voltak rám. Mind magánemberként, mind szakemberként. Ez utóbbiból kifolyólag magam is időnként megfelelően eladható és előadható szövegek szerkesztésében, megírásában közreműködtem már. Könyvtárosi és alkalmi rendezvényszervezői pályafutásom alatt, ha nem akartam folyton másolni, sokszor hagyatkoztam saját szókincsre: helytörténeti kiadvány szövegénél, ünnepi és alkalmi beszédeknél; a különböző műsorok összeállításánál a versek tematikájára pedig különösen figyeltem mind a tartalmi, mind az időbeli és történeti sorrendre. Időnként erős késztetést érzek arra, hogy közöljem a gondolataimat, az érzéseimet. Gyakran előfordul, ha másnak nem tudok beszélni a problémáimról, gondjaimról, ötleteimről vagy csak egyszerűen elmélkedni szeretnék a nagy dolgokról, fogok...

1
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Vágy

Vágy   Az olthatatlan tüzet, Fellángolásnak hisszük; Néha egy életre is, Szívünkbe tesszük. Van, mikor örömet okoz, S annak nincsen határ; De ha kellemetlenül ér,

Teljes bejegyzés »

Ellenség

Hanyatló testem minden gyengesége te vagy. A perc, amely órákká érve korbáccsal kergeti elmém fürgeségét, a homokba. Oda rajzolja az ő gyermekét, kit ifjan fa

Teljes bejegyzés »
Versek
Halászné Magyar Márta

Megfáradt mozdony

    Halászné Magyar Márta Megfáradt mozdony Olyan vagyok, mint megfáradt mozdony, melyben megrekedt a fullasztó füst, és mégis képes, hogy álmodozzon, holott léte sohasem

Teljes bejegyzés »

Tudod ki vagyok én ?

Edit Szabó : Tudod,ki vagyok én ? „Nappalok és alkonyok ” messze tűnnek, csukott szemem alatt a gondolatok repdesnek,tudod-e,ki vagyok én most ? Fejemet nem

Teljes bejegyzés »

Apa mondta ….

— Anya nézd, valaki ott áll és bámul a kerítésnél — kiabált anyjának Misi az ablak mellől. — Sőt, be is jött a kapun. Ismered

Teljes bejegyzés »

Égi segítség

  Szikrázó napsütésben fekete a hajnal a lenyugvó nap fényében megjelent egy angyal hófehér ruhájában egy felhőre lépett nem szólt semmit, csak mosolyogva nézett.  

Teljes bejegyzés »