LÉPJ KI!
Ha fáj a lelked,
ha közeledbe érek,
tudd: Nem én fájok.
Mind, elhervadt álmok…
Homályból áttűnő
testetlen magányok.
Sötétben dermedő
titkok meg talányok.
Múltidéző ősök
játszmái vetülnek,
árnyékokba szőve,
használatra készen
élted színterére.
Hozzák a sémát:
Érezd és éld át!
Elporladt lényükből
vegyed a példát.
Nézz körül nyugodtan,
vesd le a kabátot.
Magasból fényekkel
fogadd be Áldásod…
Lélegezz!
Szabad vagy!
Lépj ki a keretből!
Látod most
tisztán már:
Ki jött… a tükörből…
A verset az SZKB: CREDO című előadása ihlette. Az előadás a generációs traumákról, azok hatásáról, feloldásukról és a hitről szólt. (SZKB – Szegedi Kortárs Balett)
kép forrása: https://szegedikortarsbalett.hu/portfolio/credo/
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
4 Responses
Már látom – látok !
(Ahogy egy kínai mondás tartja : „Senki nem láthat tisztán, amíg a könnyei nem mosták tisztára a szemét !)
A látás megértést ad, a felismerések elindíthatnak egy tisztább úton. Hetedíziglen hatva.
–
Bámulatos, ahogy a verseidbe ennyire szépen meg tudod írni a lényeget ! Szép tehetséget kaptál ! 🙂🤗🌷
Áldás.
Kedves Erzsébet!
Örülök értő, érző szavaidnak. 🙂
Az átlátás és felismerés: első lépések az úton.
Köszönöm szépen: Zoé
Megint itt jártam – újra és újra elolvasom, mert annyira tömény…ugyanezt 365 szóval írtam volna le, gondolom…érdekes ugyanakkor, nekem a címben megjelenő 2 szó teljesen mást jelent…🙂🏵
Köszönöm szépen, kedves Erzsébet!
Ez csak egy rövid, pár szavas összefoglalója az előadásnak, amely ihlette.
A zene és a tánc hatása alatt volt bennem is közel háromszázhatvanöt szó és érzés.
Még így sem sikerült annyira feszesre a kifejezésmód, mint amennyire élesen szívbemarkoló volt az az érzelmi belső harc, amit a tánc közvetített.
A generációkon átöröklődő megmagyarázhatatlan önsorsrontó kiszolgáltatottság és fájdalom szorításából is van kiút… ezért lett a címe: „Lépj ki!” (de nem az életből…)
Üdvözlettel, Zoé