A sokszobás öreg kastélyban elült a zaj. Gyöngyhaj, a jótündér szétszórta esti álomporát. Este nyolc óra volt. Totyóka csendben körberepülte a szobákat és miután mindent rendben talált, beszállt a tündérpelenkázóba. A dadus kedvenc időtöltése volt, hogy hintaszékében lengve hallgatta hetvenhét tündércsemete szuszogását.
Totyóka óvatosan kivette rejtekéből az esti varázssípot és belefújt. Abban a pillanatban lelassultak a tündértartó szárnyak és a palánták lejjebb ereszkedtek. Kinyílt az ajtó. Besuhant rajta két mesemondó; Zümi és Duruzs.
Ők minden este nyolc órakor érkeztek. Meséltek, zenéltek, régi embermeséket regéltek. Álomba duruzsolták a tündérgyerekeket.
De akadt közöttük két kíváncsi kicsi, akik az emberek közé akartak repülni.
Az egyik Nyafi, a másik Gőgicse. Nosza, felkerekedtek. Totyóka figyelmét elkerülve átszálltak a puha termeken, át a főbejáraton, a párnás kerteken egészen le, a városszéli házakig. A nagy melegben csupa nyitott ablakkal találkoztak aznap.
– Gyere már Gőgicse! – súgta Nyafi. Nézzük meg, mi történik ebben a rácsos épületben! Csak csendben, mert észrevehetnek! Siess, libbenj utánam!
Amint kimondta, hatalmas forgószél kerekedett. A tetőcserepek megremegtek és megérkezett Gonoszka, a rossztündér. Nála csak a híre volt gyorsabb és gonoszsága nagyobb. Szerencsére nem vette észre a két kíváncsiskodót. Egyenesen a pincéhez suhant, szárnyas ördögökkel körülvéve. Hármat koppantott, egyet toppantott.
A titkos bejáratnál előkerült hű szolgálója, Husika.
– Na mi van, beengedsz végre, te átokfajzat! – szólt köszönés helyett Gonoszka, majd egy titkos alagúton keresztül beszáguldott a méregszobába. Nyomában ördögei tolongtak. Husika gondosan körülkémlelt. Egyszer csak furcsa zajt hallott. Kihussant az előtérbe, körberepülte a raktárakat és a házat, de senkit sem vett észre.
Amíg a raktár irányába röpködött, Nyafiék besurrantak Gonoszka rejtekére. S hogy mit láttak? Szemük-szárnyuk elállt a csodálkozástól! A méregszoba telis-tele volt mindenféle szörnnyel és közöttük ott szónokolt a Gonoszka, a rossztündér.
– Nagy nap lesz a mai! Véget vetünk Gyöngyhaj életének és elűzzük az összes tündérpalántát! Elkergetjük a madarakat, levágunk minden virágot, kivágunk minden fát, megmérgezzük a folyókat! Nem Gyöngyhaj az igazi jótündér, hanem Én!
– Akkor vigyünk mindenkinek mérgezett almát! – üvöltötte a szárnyas sakál.
– Még mit nem! – süvített Gonoszka hangja. Először végezzünk a tündérkerttel, majd sorban a többiekkel. Százan százfelé szálljatok és kövessétek a parancsaimat!
Gőgicse és Nyafi rettentően megrémültek. Husika figyelő szemeit elkerülve hazarepültek Gyöngyhajhoz a félelmetes hírrel.
– Ébresztő! Ébresztő! Mindenki szálljon ide! – kiabálták a kastélyba érve.
– Totyóka segíts!
– Mi történt, mi a baj?
– Gonoszka és csapata rögtön ideér. Mit csináljunk, hová fussunk?
– Keltsétek fel a többieket és gyertek a kapuba mindannyian!
Totyóka szólt Gyöngyhajnak, Gyöngyhaj szólt Zengőnek, a bátor őrzőnek. Veszély esetén ő kongatta meg a kastélytorony harangját.
Így is tett Zengő! Csengett-bongott a harang. Perceken belül összegyűltek és izgatottan lebegve várták, mit mond nekik Gyöngyhaj.
– Figyeljetek rám! – kiáltott a jótündér! A kisebbek repüljenek a puttonyszobába, és hozzanak el minden üres zsákot! A nagyobbak száguldjanak ki erdőre, mezőre! Gyűjtsétek össze a pillangókat, lepjétek el a fákat, bokrokat, mintha apró tündérek volnátok! Husika biztosan kifigyel titeket és nektek ront repülő sakálseregével.
Akkor lebegjetek előttük és csalogassátok őket a kastély rejtekablakához!
A pelenkázó legidősebb tündérei álljanak lesben a rejtekablak szélénél! Ott lesz a csapda!
Ebben a pillanatban megérkezett a rossztündér csapata. A pillangók gyorsan röpködtek, az ördögök üldöztek, Gonoszka és Husika kiabáltak. A terv szerint szállt mindegyik a csapda felé. Ahogy a rejtekablakhoz értek, a pillangók hirtelen eltűntek a teremben és az üldözők pedig zúgva, sisteregve berontottak a szűk nyíláson – a zsákba!
Amint egy puttony megtelt, a legerősebb tündérek bekötözték a zsákok száját és a pelenkázó rácsaihoz ragasztották őket.
De a java még hátravolt Gyöngyhaj tervének. El kellett fogni Gonoszkát és Husikát!
Bizony ők is beszálltak az ablakon, de a zsákok! A zsákok szerteszét hasadtak a nagy súly alatt. Amint egy puttonyba berepültek, máris repedt az anyag, bomlott a varrás. Már legalább tíz puttony volt egyiken is, másikon is, amikor végre sikerült megfékezni őket. Azonmód vitték és megkötözték a két főkolompost.
Együtt volt hát a két tündércsapat. A jó és a rossz.
A nagyteremben Totyókáék egyet fújtak a varázssípba, amire a gyógyító zene életre kelt. Szálltak, repkedtek a hangok az ördögök és a tündérek között, és a puttonyok kötelei mind a földre hullottak. Még egyet fújtak a sípba, amire az összes zsák, mint egy álom szertefoszlott és már csak jókedvű, békés ördögök hintáztak a nagyteremben, békés meseszárnyakon.
A pelenkázó tündérei, Gonoszka ördögei mind kirepült a kertbe, fel a magasba, a fénybe és légiesen könnyű táncot lejtettek. A mezők, a rétek virágba borultak. Amikor Nyafi és Gőgicse visszanézett, a hatalmas gyémántszárny kitárult és a kastély termeibe beengedte a fényt.
A szárnyak ma is szállnak, a tündérek levélen hintáznak, és pillangók repítik a mesét mindenkinek, aki elhiszi.
Aki nem hiszi, szálljon utána!
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole
