Magán(y)terület

Hamisan csengnek a régi dallamok,

dominóként dőlnek a hétköznapok

mellettem, s úgy érzem

Damoklész kardjaként lebeg

felettem a világ.

Kényelmetlen ezen állapot,

küszködve várom a másnapot,

a rosszhír-folyam józanít,

mint egy hideg zuhany.

Kapszulás kávéba

könnyeim íze vegyül,

olykor felpörget, a húr túlfeszül,

a szomszéd semmitmondóan társalog,

hát én is próbálkozhatok,

s közben az erőlködés rajtam

végigcsorog.

Itt az egyszerű is bonyolult,

a józan ész rég megboldogult,

néha módosult a tudatállapot,

s esténként könyökkel koptatott

a kocsmapult.

Már nem nyitok ajtót senkinek,

a külvilág úgyis síkideg,

s a névtáblám helyén ez áll:

Magán(y)terület!

Majranek Krisztina
Author: Majranek Krisztina

Majranek Krisztina vagyok. Már gyermekkoromban megszerettem az olvasást, írást, fogalmazást. Ez felnőttként sem változott. Kedvelem a művészetet, kikapcsol. Jól esik elmerülni alkotásokban, vagy az alkotás folyamatában, olyankor számomra megszűnik a külvilág. Két kiadványom jelent meg eddig nyomtatásban: "Állatkerti séta" címen verses színezőfüzetem gyermekeknek, valamint "Egy darabka csend - Gondolatok vers-köntösben" címmel egy kis zsebkötet. Próbálkozom dalszövegírással is. Számos antológiában szerepelnek verseim. Írásaimmal gondolataimat, érzéseimet, tapasztalataimat, hangulatomat nyújtom át az olvasónak.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »