Barbina Melinda Barbara: Fohász a szélben

Elfáradt levél vagyok a fa tetején,
Egy gyenge szellő leszakítana ősz elején.
Lassú patak csordogál ereimben,
Súlyos kövekkel bélelt medreiben.

Lenge fuvallat! Ne hagyj a jegenyén,
Repíts át a sziklák zord peremén!
Moss hordalékot kavicsos partomon,
Aranyat remélve leáldozó alkonyon!

Én büszkén hullok alá a magasból;
Megleltem kincsem pusztán szavakból.
Földet érve termő talajjá változom,
Kinyílik, miről a lombtetőn csak álmodom.

Barbina Melinda Barbara
Author: Barbina Melinda Barbara

A versek varázslatos világában találtam meg az igazi otthonom. Gyermekkorom óta szoros kapcsolat fűz az írott szóhoz, s már a kisiskolás évek alatt beszippantott a líra. Az olvasás a lételemem, már-már függőség. A vers számomra nem csupán szavak sorozata, hanem érzelmek és gondolatok festménye, melyeket rímelő köntösbe bugyolálva osztok meg a világgal. Soraimban élményeket és álmokat találsz, sajátomat és másokét egyaránt. Az írás a kreatív kifejezőeszközöm, ahol a gondolataim szabadon szárnyalhatnak. Az oldalamon keresztül szeretném megosztani veletek ezt a szenvedélyt, amit minden strófába és rímbe beleszövök. Olvassátok őket szeretettel, örömmel vagy éppen úgy, ahogy a jelen pillanatban érzitek magatokat.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

96 − 93 =

Keress másik bűnbakot

  Keress másik bűnbakot (Gengszterecske nagy dobása, vagyis: egy tévedésből megesett eset.) Ma reggel elhatároztam, ezennel megkomolyodom! Oly könnyű vagyok, szép lett minden, új élet

Teljes bejegyzés »

Szerzőtök története

Rege a minőségi agyvízért pohárba fulladt muslicáról Van a mi szobánkban Mindig egy nagy pohár víz, Mi nem csak dísz Azon az éjjeliszekrényen. Mert, ha

Teljes bejegyzés »

Ajkamra írtad/Requiem

Két új versonline darab érkezik tőlem. Egybetartoznak – Egy fájó korszak végső lezárásának✨🥰 #HullámokÚjVizeken #Ezmáramúlt #boldogvagyok 🙏🏻😇 Fogadjátok szeretettel őket: Ajkamra írtad, Requiem Alkotásaim 2024

Teljes bejegyzés »

Az idő nyomai

Lábad nyomát a homokból elfújja a szél, a hóból felissza a napsugár, sarak lábnyomát elmossa a víz, csak az idő nyomát nem mossa el semmi.

Teljes bejegyzés »

Míg belefér…

  Kint a kertben vagyok, Ott, hol a nap ragyog. Igaz, hogy az árnyékban lapulok, De így legalább napszúrást nem kapok. Kijöttem a levegőre, Hoztam

Teljes bejegyzés »

Mammográfia

Már késő este volt, amikor kiment a nő az udvarra, hogy kivegye a küldeményeket a postaládából. Aznap csak egy levelet talált, a feladót a félhomályban

Teljes bejegyzés »