Rózsa Iván: Kacagj, bajazzó!
Visszatükröződés
Amilyen a kor szelleme, olyanok a „vezető” személyiségei. Komolytalan korszakoknak röhejes „irányítói” vannak. Csakhogy a mi bőrünkre is megy a vásár… Így már nem is olyan vicces az egész!
Tragikomédia
Tragikomédia az, amin egyszerre lehet sírni és röhögni. Korunk ezen műfaj egyik „becses” színjátéka.
Kacagj, bajazzó!
Nekünk nincsenek gyermekeink, így unokáink sem. Így az „előkelő kívülálló” szerepében inkább – többnyire – kikacagom a „jövőért aggódó” pozőröket. (Mintsem dühöngjek rajtuk, hiszen/pedig ők szúrták el a jövőnket…)
Halál-élmény
Egy valamire való költő minden emberi érzést, állapotot hitelesen le tud írni. Persze ha átélte hitelesen, mélyen – amennyire ember tudja – ezen állapotokat. Talán a születését is, hiszen születése pillanatában – sőt, előtte embrióként is – már él… De a halál pillanatát, és hogy mi lehet utána, csak megközelítőleg, hozzávetőlegesen tudja leírni, az emberekre hagyni. Ugyanis amikor ténylegesen átéli saját halálát, abban a pillanatban már nem tud írni, fizikailag sem, mert eltávozott egy másik dimenzióba. Ha ez tényleg van, és mi ott találkozunk, elmesélhetjük egymásnak halál-élményünket. És talán jókat kacagunk az egészen, borozás közben…
Az istenek alkonya
Richard Wagner Ring-tetralógiájának ez az utolsó, negyedik zenedrámája. Érdekes módon a „Götterdämmerung”, vagyis az „Istenek alkonya” kifejezés nem ebben, hanem korábban, a harmadik előadás, est: a „Siegfried” végén hangzik el. Akkor is csak egyszer, Brünnhilde szájából. A legvégén aztán, egy gyönyörű szerelmi kettősben Siegfried és Brünnhilde együtt éneklik, kétszer is: „leuchtende Liebe, lachender Tod”, azaz „ragyogó szerelem, kacagó halál.” Így zárul a „Siegfried”. A szerelmi kettősben felcsendülnek az úgynevezett Siegfried-idill zenei motívumainak részletei is. Ezt a csodálatos zenét Richard mester felesége, Cosima harmincharmadik születésnapjára komponálta, mintegy ajándékként; megköszönve, hogy neje másfél évvel előtte fiúgyermekkel ajándékozta meg őt. Karácsonykor külön kis zenekar adta elő a darabot, mintegy szerenádként, Cosima ablaka előtt, aki erre az ősbemutatóra ébredt. Aki ilyen gesztusra képes, aki ennyire szerette a hitvesét, hogy ilyen csodálatos, érzelmes zenét írt neki, rossz ember volt?!
Parafa dugó
A parafadugó-emberek mindig sodródnak az árral, aztán valahogy mindig a felszínen maradnak…
Forradalom
Igen, a forradalom olyan, mint a cseresznyevirágzás: gyönyörű, aztán a szirmokat söprik az utcán az utcaseprők…
Történelem
Ilyen „egyszerű” az emberiség történelme… Kacagj, bajazzó!
Vakvágány
A forradalmak vonatát majd’ mindig vakvágányra terelték a pragmatikus, „időben kapcsolók.” Aztán, akik változást elindították, vagy ebben tényleg hittek, többen a „síneken” végezték…
Ef. Zámbó Happy Dead Band
Ef. Zámbó 5-schyke boldog halál bandája slágerének refrénje ez: „szerelem-élet-halál: valamelyik előbb-utóbb lekaszál.” Ezt már én teszem hozzá: a kugligolyó egyszer minden bábut letrafál…
Nóta
Még a pandúrok is, kicsit pityókásan, betyár nótákat énekelnek…
Ez a ráadás!
Kacagjon harmadszor is a bajazzó! És legyen egy a ráadás!
Budakalász, 2024. január 26-31.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
