Én azelőtt soha nem hittem a csodákban,
Míg gyönyörű arcodat meg nem láttam.
Úgy hat rám mint még életemben soha semmi,
Varázslatos tekinteted lehetetlen feledni.
Ha meglátlak szívem szinte lángra lobban,
Mintha megállna az idő abban a pillanatban.
Rám nézel, mosolyod szépsége felfoghatatlan,
És mintha ezer Nap fénye égne a mellkasomban.
Néha szeretnélek kicsit jobban megismerni,
Lágy hangodat hosszan, elbűvölve hallgatni.
Csodálatos érzés lenne a közeledben lenni,
Közben a szép kék szemedbe tekinteni.
Néha elképzelem milyen lenne Téged megérinteni,
Álomszép hajadat kezemmel finoman simítani.
Csak egyetlen percre az illatod érezni,
Ölelő karjaid között örökre elveszni…
Author: Skiba Károly
Bár mindig is szerettem olvasni és érdekelt az irodalom, soha nem gondoltam rá komolyabban hogy magam is írjak. Mígnem valaki olyan hatással volt rám, hogy úgy éreztem, a gondolataimat verses formában tudom a legjobban kifejezni. Hálás vagyok az Irodalmi Rádiónak, amiért megjelenhetnek az alkotásaim, köszönöm, hogy része lehetek az alkotóközösségnek.
