Valahányszor nappal felnézek a kék égre,
Nem gondolok másra, csak szemed szép színére.
Valahányszor este felnézek a fénylő csillagokra,
Nem gondolok másra, csak tekinteted ragyogására.
Olyan vagy akár akár egy égi jelenség,
Milliárd évekig tündöklő tüneményesség.
Hiába vagy számomra elérhetetlen távol,
Szavakkal leírhatatlan szépséget sugárzol.
Hajad a természet legcsodálatosabb alkotása,
Ajkad az univerzum másik hihetetlen csodája.
Mosolyod látványa lelkek gyógyítója,
Rád nézni a Mennyország szinonimája.
Nincs a világon jelző mi hozzád valóban méltó,
És leírja hogy szépséged mennyire elkápráztató.
A Nap se látott ragyogóbbat mióta az égen jár,
Gyönyörű vagy, szebb a csodás csillagoknál.
Author: Skiba Károly
Bár mindig is szerettem olvasni és érdekelt az irodalom, soha nem gondoltam rá komolyabban hogy magam is írjak. Mígnem valaki olyan hatással volt rám, hogy úgy éreztem, a gondolataimat verses formában tudom a legjobban kifejezni. Hálás vagyok az Irodalmi Rádiónak, amiért megjelenhetnek az alkotásaim, köszönöm, hogy része lehetek az alkotóközösségnek.