Tomi virágai

Szenes kályhákkal fűtötték az iskola osztálytermeit. Tomi idősebb volt nálunk egy évvel, szerethette az első osztályt, mert kétszer is járta. Ő volt a kályhafelelős. Előfordult valamiképp, hogy második világháborús lőszer került a szén közé, és durranás halálra rémítette a tanító nénit. Gyerekként megilletődötten bújtuk a Szárazrétet felhasító, be nem gyógyult, sóhajtó, és néha fájdalmasan hörgő lövészárkokat, ahol időnként lőszert is találtunk. Tomi a réten a békesség virágait szedte. Szerdán és szombaton gyakran nem jött iskolába, mert a heti piacon hóvirágot, ibolyát árult, Mikulás táján pedig virgácsot.

Népes családja volt. Gyakran járult kötelességtudóan a mozgáskorlátozott apja elé, hogy a rossz jegyek miatt a kiérdemelt fenekest első kézből átvegye. Akkor még sem liszt-, sem pedig szociális érzékenységről nem beszéltek, de jóravaló tanáraink a korafelnőttből, az elfogadható osztályzatot kipréselték. Nem volt még pályaválasztási tanácsadó sem, de társunknak kész terve volt, mi lesz vele a nyolcadik után.

– Megyek a kórházba beteget tologatni. Az aranyszívű Etelka néni erre összecsapta a kezét. – Drága gyermekem, nem való az a munka a te érzékeny lelkednek! Az osztály fele nevetett, még hogy Tomi érzékeny lelke. Nem a lelke tört meg először, hanem a rosszul táplált, keszeg teste. Mindenféle csontnyavalya űzte tolószékbe. –

Otthagyott az a némber, mikor lerobbantam – fakadt ki keserűen. Remetecsend volt a társa a szobában, ahonnan lelke villanásnyi idő alatt a rétre repítette. Sírján maguktól hóvirágok és ibolyák nyílottak. Virgácsot hiába keresnél rajta.

Author: Kaszás István

Kaszás István székesfehérvári közgazdász és idegenvezető vagyok. Tagja vagyok a székesfehérvári Vörösmarty Társaságnak. Írással gimnáziumi éveimben kezdtem foglalkozni, mikor is Kőnig Frigyes barátommal együtt írtunk vagy hét spirálfüzetnyi könyvet. A '90-es években Székesfehérvár közügyeivel, a hajdani koronázó templom maradékának megóvásával kapcsolatban jelentek meg cikkeim. Az utóbbi hét esztendőben novelláim a VÁR folyóiratban, Búvópatakban, Partiumban, az Előretolt Helyőrségben, Agriában jelentek meg. Az elmúlt években a Petőfi Irodalmi Ügynökség díjazta kettő, pályázatra beadott novellámat. 2021-ben jelent meg a Hungarovox Kiadó gondozásában a Kinőtt ifjúkor című novelláskötetem, 2022-ben a Püskinél pedig a Magyar hadifogolysors Oroszországban - egy kántortanító naplója alapján. Év végén a Hungarovox Kiadónál megjelent a Letöltendő szabadságra ítélve című kötetem. Nős vagyok, két gyermekünk és három unokánk van. Nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádió 2022. évi születésnapi prózakötete, egyik novellámnak, a Lakótelepi Hófehérnek a címét viseli.