Belső hang

Tedd, mit szíved diktál.
A sorsod elírták.
Jóra hajtsd fejed.
Mert nem lesz Veled!
Ki érted élt, már nem beszél.
Minek a sok szó, hiszen belülről szól.
Mindig hallgass a belső szóra,
Mindig hallgasd mi belülről szól!
Kabály Helga
Author: Kabály Helga

Kabály Helga vagyok. Első versem, 2010-ben spontán született meg. Érzelem vezérelten írok. A versírást eleinte csak otthon a négy fal között műveltem, és rendszerint verseimet egy füzetbe írtam, amik elvesztek. Verseimet kizárólag az érzéseim kiírására használom. Számomra a versíráshoz, egy olyan hangulat kell, amely megjelenik, és nem ereszt, ezt a pillanatot el kell kapni, akkor születik meg az, amit szeretnék. Ha ez a pillanat tovaszáll, már nem az születik meg a papíron, mint amit ki szerettem volna fejezni. A megszületett versek, az érzéseim kifejezésének eszközei,  a nehezen elmondható érzésvilág visszatükrözése.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Életszakaszok

    Van, hogy hallgatok rá, mert hallgatnom kell
    Van, hogy megyek előre, nem kell hozzá jel
    Van, hogy megfeledkezem róla, annyira élem a jót
    De sosem hagyom szótlanul örökre,
    Mert félek, hogy elhagy – mindörökre.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mondd, ki…

Szemedből, mondd, ki néz vajon? Gyermek az ingó tutajon, törékeny, szeretet-árva, simogató szóra vágyva?   Vagy ki hegyet hord hangtalan, derűs arcán csak árny suhan

Teljes bejegyzés »

Körforgás

Vihar szárnyán süvít a szél, minden apró zugba betér. Belebújik fűbe-fába, mesebeszédet hord háta. Amivel a szívem tele, az is mind útra kel vele. Messze

Teljes bejegyzés »

Gyökértől gyökérig

Kicsinyke magként hulltál a földre s mint puha zöld ír vett az körbe.   Míg szüntelen kerested új ruhád, nesztelen hasadt a szunnyadás,   felemelt,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan

Az álmatlan éji csendben kint ült a hideg párkányon, csak egy röpke szemrebbenés, s ott termett a párnámon.   Lyukakat fúrt a lelkembe, s az

Teljes bejegyzés »

Táltosok ösvényén.

Táltosok ösvényén. Gomolygó füst, sejtelmes, örvénylő tölcsér, sötét felhőszerű, homályos köd. A föld az éggel összeér, sötétség, a levegő fagyos, lábakat gyökérbe köt. Ám megtöri

Teljes bejegyzés »