1.
Bölcsődében jártam,
Ahol a szemek tükrében
Mindig megláttam, ami igaz.
Ahol megleltem mindent,
Ami emberi.
Hol a szeretetmagvakból
Mindenki csak
Szeretetet arat.
S hol napról-napra
Megleltem bennük
S magamban is valamit.
Mert minden olyan szép
Természetes…s ragyogott
És annyi szépet, jót
Kedveset kaphatok.
Hol nem kérdik, mit hoztam,
De számít, mit nyújthatok.
Ott érzem, hogy élek,
És őértük vagyok.
2.
Palántákat nevelek…
Nagyon szeretem őket.
Minden palánta egy kisgyerek.
S rajtam múlik, mi lesz belőle.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében születtem, majd családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Kezdetben a versírás lelki késztetésből eredt, majd az évek múlásával még inkább önkifejező forrássá vált. Boldoggá tesz, amikor le tudom írni, amit gondolok, vagy érzek főleg azért, mert gyanítom, hogy sokan mások is hasonlóan éreznek és vélekednek, csak nem mindig tudják ezeket versbe önteni. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára könnyen érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az embereket.
