A fal idővel porlik, s talán omlik. Félsz, ha leomlik? S lelked beomlik? Testi vágyak, önző ágyak. Testi vágyad! Vajon önző-e az ágyad? Ha te kapsz, csak egyszer adsz. Ha adsz, hidd el Te is kapsz. Ne szaladj el, ha kapsz, Mert érzésed nem falaz. Budapest, 2018. december
Author: Kabály Helga
Kabály Helga vagyok. Első versem, 2010-ben spontán született meg. Érzelem vezérelten írok. A versírást eleinte csak otthon a négy fal között műveltem, és rendszerint verseimet egy füzetbe írtam, amik elvesztek. Verseimet kizárólag az érzéseim kiírására használom. Számomra a versíráshoz, egy olyan hangulat kell, amely megjelenik, és nem ereszt, ezt a pillanatot el kell kapni, akkor születik meg az, amit szeretnék. Ha ez a pillanat tovaszáll, már nem az születik meg a papíron, mint amit ki szerettem volna fejezni. A megszületett versek, az érzéseim kifejezésének eszközei, a nehezen elmondható érzésvilág visszatükrözése.
Egy válasz
Versben véleményezek
Távolságot tartani: mint egy rögös út.
Vajon lesz-e rajta váratlan, lesz-e belőle kiút? De elmélkedni ezen vajon tényleg helyes út? Vezessenek hát érzéseid, legyen ez olyan alagút, melynek végén ott a válasz: az optimizmusunk!