A téli szél

Fehér a táj, ma is fagyott

az ősz, amit még itt hagyott

maradt a fákon pár levél

letépi azt is majd a szél

 

Bokor lebújt a fák alatt

megunta már a sok havat

a köd szitál és szerte száll

a zúzmarán a szél kaszál

 

A földön úr lett most a tél

erősen fúj a szembe szél

az útra hullott gallyakon

előre lépek fél vakon

 

Köröttem körben holt avar

a szél amit épp felkavar

fűrész visít a domb mögött

dühöng a szél a fák között

 

Harsant a kürt, s a hangja kér

vadászatunk, hogy véget ér

nyulak kinyúlva fekszenek

a fán szarkák veszekszenek

 

Felettünk réti sas kereng

a mán, s múltján vén tölgy mereng

a hold az alkonnyal beszél

az éjben messze száll a szél

 

 

Andaházi Szeghy Lajos
Author: Andaházi Szeghy Lajos

Andaházi Szeghy Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1940 szeptemberében. Édesapám a posta alközpont üzemében műszerészként dolgozott. Édesanyám háztartásbeliként két nagyszülővel, öcsémmel, húgommal és velem együtt otthon volt. Rólunk gondoskodott. A háború utáni nagyon nehéz években szegényen, de szerető családban éltünk. A vers szeretetét apámtól, a zene szeretetét anyámtól örököltem, hat évig zongoráztam, de a focit jobban kedveltem gyerekként. Futballozni kezdtem és tíz éven keresztül játszottam a Postás, a Debreceni Honvéd és a Ganz Darugyár csapatában. Műszaki főiskolát végeztem általános gépész szakon és a Ganz Daru és Kazángyárban dolgoztam gyártástervezőként és üzemszervezőként. Végül több mint 43 év után innen mentem nyugdíjba. Itt ismertem meg feleségemet is akivel több mint 46 éve éve boldog házasságban élünk. Két remek fiunk és öt csodálatos unokánk van. Céljaink, amiket kitűztünk mindig közösek és reálisak voltak. Azok megvalósulása sok örömet szerzett eddigi életünk folyamán. Hatvan évesen kezdtem tájfutóként versenyezni, hét éven keresztül. Nagyon szerettem az erdő illatát, a mezőket, de sajnos egy sztrok után abba kellett hagynom a tájfutást. Olvasni mindig szerettem. Versírással már fiatalkoromban próbálkoztam, de csak az asztalfióknak írtam. Nyugdíjasként már több időt tudtam versírással tölteni. A versírás tudományával behatóbban ekkor kezdtem foglalkozni. Már tájfutó koromban lenyűgözött mindig a természet, a táj...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szótincs (varázs)

Author: Halász Zoltán Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt – jellemzően műszaki pályán – ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves

Teljes bejegyzés »

Ez is én vagyok

Mindig szerettem volna, maradandót alkotni Fogalmam sem volt, mibe tudok majd, fogni. Aránylag jó hangom volt, énekes akartam lenni, Mindig énekeltem, de nem figyelt rám

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

Éji krónika

Összefirkált pillanataimért élek, pókhálóba gabalyodott álmok miatt, mezítlábam takarják az útszélek, s előttem hever hét szürke kézirat. Égi fények pultját lesem kiéhezve, míg utcánkon megül

Teljes bejegyzés »

Szél

  – Brr… már megint ez a ronda szél… – morgolódott mami megborzongva, pedig cseppet sem volt hideg. Tikkasztó nyári idő volt, az a fajta

Teljes bejegyzés »

A kollektív

Jelen világunk arra kondicionál, hogy az elkülönültséget éljük meg, a versenyszellemet, az ítélkezést. Azonban ez csak a látható felszín. A láthatatlan világ mélységeiben, a kollektív mező terében mindenki energetikája megtalálható, lehetetlen elszeparálódni. Így vagy úgy, energiák szintjén hatással vagyunk egymásra, ezért fontos a tudatosság, az önismereti munka. A versemet ezen gondolatok inspirálták.

Teljes bejegyzés »