Mondanám, hogy ‘reggelt,
de már inkább estelt…
Mondanám, hogy édesem,
de még mindig csak a sóst eszem.
Mondanám, hogy igen, sietek,
de akaratlanul is, csak lézengek.
Mondanám, hogy a világot adnám néked,
de csak az én világomat adhatom teneked.
Mindennap remélem a reggelt,
de csak elfogadom az estelt.
Mindennap az édest kívánom,
de csak elveszem a sós kalácsom.
Mindennap lépten sietek felé,
de csak apró mércével fogad maga elé.
Mindennap harsongva élem a világot érted,
míg az én világom csak üresen zeng tenélküled.
Author: Riczkó Dorina
Mérnöki hivatásom mellett igyekszem a hobbijaimra is időt szakítani, melyek közé sorolható maga az írás is. Első pályázatra beadott, és nyilvánosságra is hozott versem a „Magamban” c. vers, amelynek köszönhetően csatlakozhattam az Irodalmi Rádió blogszerkesztői csapatához. Bízom benne, hogy az írásommal az olvasó a magának megfelelő üzenettel halad majd tovább. Hisz nincs is fontosabb a mai rohanó világban, mint egy percre megállni és szembenézni önmagunkkal, a gondolatainkkal.