Love Story

Szerettem. Szeretem? Nem tudom. Mégis mit érzek iránta?! Ez az érzés honnan jött, amit a magam számára sem tudok pontosan megfogalmazni, illetve megmagyarázni?! Ki küldte? És miért pont nekem?! Mi ez egyáltalán?! És ennek miért pont így kellett történnie…?! – eme kérdések mostanában többször is megfordultak a fejemben. Gondolkodtam az élet nagy kérdésein és történésein. Igen, bevallom őszintén, a metrót és a négyeshatos villamost szoktam leginkább ilyenekre használni, mivel annyit nem utazom vele egyhuzamban, hogy bármi érdemi dologba tudjak rajta fogni, de filozofálgatásra számomra kiváló. Kicsit kiszakít a kétszázhúszas sebességen pörgő mindennapokból. Ha csak arra a tíz percre, fél órára is…
Ábrándozásomat egy fiatal párocska törte meg, akik látványos jelenetet rendeztek az általam igénybe vett tömegközlekedési eszközön: a fiú szépen, kedvesen beszélt a lányhoz, de a lány csak megmakacsolta magát, még a fejét is elfordította, és egy szót sem volt hajlandó szólni a fiúhoz.
Az előzményeket nem tudom. Azok még két megállóval azelőtt történhettek, hogy én feltettem a lábamat a hármas metróra.
A fiú csak tovább „ostromolta” a lányt, hogy legyen kedves, szálljanak le ott, ahol ő szeretne, de a lány csak azért sem volt hajlandó egy hangot sem szólni a fiúhoz. Sőt, egyszer csak hirtelen talpra pattant, végigszáguldott a metrókocsin, és – faképnél hagyva a srácot – átült a szerelvény másik végébe, egy üres helyre.
Mindenki őket figyelte.
A srác utánament. De nem tudta szóra bírni…
Elhangzott az említett megálló neve, és csodák csodájára a makacs lány szállt ki először. Igen, annál a megállónál, amit a fiú mondott. De olyan feldúlt hévvel ugrott le, hogy kiesett a zsebéből a tízes jegytömbje. A fiú lehajolt, odaadta neki.
Megtört a jég: a lány megereszett egy gyenge mosolyt, majd hozzátette, hogy: „köszönöm”.
Szeretni sokféleképpen lehet. Így is. Sok mindent, és sok mindenkit. Egy tárgyat, egy eszmét, egy embert… mindenki másképp csinálja. Ki így, ki úgy. És néha ezek a szeretetszálak összeérnek, néha sajnos kettéválnak.
Én is leszálltam. Vége.
Egy gyönyörűen tiszta, szívekig hatoló, fájdalmas hegedűszóló hallatszott fel az aluljáró legmélyéről: valaki a Love Story zenéjét játszotta.
(Megjelent az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában a Szerelmemnek Bálint-napra 2024. antológiában. Érdekessége ennek az írásnak, hogy nem most írtam, hanem tizensok évvel ezelőtt. Nem férjemről, nem férjemnek szól. Akkor még nem is ismertük egymást… Akkoriban megjelent az ELTE-TTK kari lapja, a TéTéKás Nyúz hasábjain is.)

(Ha olvasnál tőlem/rólam még személyesebb tartalmakat, kövess a Facebook-on is, a szerzői oldalamon, az alábbi link alatt: Budavári-Bókkon Andrea szerzői oldala )

 

Budavári-Bókkon Andrea
Author: Budavári-Bókkon Andrea

Budavári-Bókkon Andrea vagyok, de sokan csak “Bókkon Andi”-ként ismernek. 🙂 Az Irodalmi Rádió által kiadott antológiák közül a Rókaerdő c. kötetbe került be először az írásom, majd a karácsonyi pályázat próza kategóriáját sikerült megnyernem 2022-ben egy régi történettel. A novellám a Meleg szívek c. antológiában olvasható. Ezen kívül még a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által kiadott 2022-es Életmesék, illetve az Illír Kolostor szerkesztésében megjelent Megérzés című antológiában olvashatóak az írásaim, melyek egytől egyig rólam, a saját megélt érzéseimről szólnak. 2023-ban pedig az Irodalmi Rádió Bálint-napi versenyén próza kategóriában különdíjat kaptam. Erre a versenyre küldött írásom a Szerelmemnek Bálint-napra 2023. c. antológiában olvasható. 2023-ban megjelent írásom még az Illír Kolostor által szerkesztett Véletlen c. antológiában, az Irodalmi Rádió 94. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett Múzsa, magam ma neked megadom c. könyvében, bekerült egy írásom a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által, 2023. június végén kiadandott Kárpát-medencei Életmesék 2023. c. antológiába, továbbá az Irodalmi Rádió által kiadott „Cirkusz a moziban – Novellák 2023” antológiába, továbbá II. helyezést értem el az Országos Mécs László Irodalmi Társaság által kiírt Erdélyi Csillagok pályázaton. Nekem az írás egy terápia is egyben. Picit rólam: Eredetileg sümegi vagyok, de 16 éve Budapesten élek. 8 évesen, karácsonykor kezdtem el naplót írni. Húgomat rábeszéltem, hogy...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Ősz

Rózsa Iván: Ősz Mindig vöröslőn Köszönt be hozzánk az ősz: Szürkén távozik. Budakalász, 2024. szeptember 5. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Isten hozott

Isten hozott   Isten hozott édes gyermek, Ezen a görbe, és sík világon; Még meg sem láttad a napvilágot, De már szüleidnek te vagy a

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Előttem, mögöttem…

Rózsa Iván: Előttem, mögöttem… Előttem az élet: Rövidebbik, rusnyább része… Mögöttem az élet: Nagyobbik, szebb szelete… A haláltól nem félek: Csak tehetetlen düh ne közeledne!

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Rezümé

Rózsa Iván: Rezümé (12 összefoglaló haiku) Reszket a bokor, Mert vércse szállott reá: Nagyon fél szegény… Jósnak bizonyult Költő: könnyen eldobott Özvegyi fátyol… Jövőt jövendölt,

Teljes bejegyzés »

Miért, miért !?

Miért, miért ! A világ mindig változik Az ember bár nem alázkodik aláveti magát a jó és rossz ideáknak, ezzel nem mindig tesz jót magának

Teljes bejegyzés »