Gyermekkori montázs
Anyám a Szűzhöz hosszan imádkozott,
apám igazabb életről álmodott…
Nyári égbolt tetejéről aranyruhás nap köszönt,
hajnali harmat hűs cseppjét hullató fenyő özön,
kíváncsi kabócák levelek közt matató nesze,
fű szigethalmon fehérlő szegfű gombák feje.
Kitárt ablakon belibbenő olajfa illata,
láztól bódult cserepes ajkú, didergő éjszaka,
rigót ijesztő füttytrilla a korhadt cseresznyefán,
béka ugratás könnycseppnyi gödör iszamos partján.
Alkonyi lidércfények vörösen felizzó szeme,
csattogó fülemüle fájó, szerelmes éneke,
erdei utakon végtelenbe tűnő alakok,
ellobbanó gyertyák, temetői hervadt illatok…
Anyám ujjai közt pókháló fonál,
apám kezében feneketlen pohár…
Széttört üvegcseréphalom – tűnő álmok sora,
gyermeki lélek gyémánt tükrén épülő,
hasadt kristálypalota…
Author: Hodos Éva
A hatodik X-et hagytam magam mögött már, mikor elkezdtem írni. Valahol mindig is bennem volt a késztetés, papírra kellene vetni a gondolataimat. Az élet sokszor más lehetőséget nyújt, nem kínálva választást. 40 éves közszolgálati jogviszony után nyugdíjazásommal érkezett el az én „szabadságom”, végre tehetem azt, amit mindig is szerettem volna. Legtöbben az életükről kezdenek el írni, nálam sem volt ez másként. Vidéki ember vagyok. A levegő mellett tartozéka ennek a létnek a fű, a fa, a virág, a rét, az állatok, egyáltalán a táj minden varázsa. Ha százalékban kellene kifejezni azt mondanám 90%-át írásaimnak a természetábrázolás teszi ki. Ezen kívül megtörtént bűneseteket dolgozok fel, elképzelt lélektani helyzetekkel, ahol nem a nyomozás áll a központban, hanem az emberi lélek formálódása, torzulása. Szívesen nyúlok a paraszti világhoz, de modern korban is játszódik ilyen témájú írásom. Verseket és prózákat is írok.