Cseppek
Vízcseppek csapodnak, útjuk felfelé tart a kocsi üvegén.
Áramló irányuk józan ésszel ellentétes.
Fittyet hánynak fizikának, a bolygók állásának,
a gravitáció unalmas szabályának.
Fel, mindig csak fel, az ég felé,
a száguldó üveg tereli őket szanaszét.
Cseppecskék jobbra balra,
mindegyiknek más az útja,
dolguk végeztével az aszfaltra csapódnak.
A párás üveg mögött csendes kis társaság, akár a vízcseppek,
haladnak egy komfortos életből fázni, ázni,
ami valljuk meg nem túl értelmes gondolat.
Egy múltban megélt csodát keresnek,
azt ismét átölelni, letisztítani vele lelkük
civilizációtól pöttyös üvegét. Ki innen, ki onnan jön,
csak ez az idevezető út közös.
Őrület, egy jeges dézsában,
egy zubogó téli folyóban lelni meg a békét…?
Tisztul az üveg, a cseppeket egy söpréssel törlőkar löki tovább.
A sofőr újra látja az utat, segített egy halk fohász.
Vajon az erdő jégbezárt istensége segít a vándoroknak?
Elég lesz az ima suttogás?
Közel a cél, emlékezz… adott csodálatos népeket, kedveset, szépet.
Kell a megerősítés, kell a szeretet,
mely bátorít, felemel lelkeket.
Akkor gyerünk…
Az ősi vadon ad egy kezdő lökést, hitet, erőt… a lépést Te teszed meg egyedül!
Kérlek, ne menekülj. Sorsod idehozott, emelkedj felül!
2024.02.13
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…
