A szívem egy nyitott könyv.
Versek a sorok benne.
Egy-egy oldal ha leköszön,
Tán én is idősebb lettem.
Nincs benne cím, útmutató,
És mind máshogyan éljük meg.
Végtelen, akár a horizont,
És véges, akár az életem.
Ha már nem marad mit mondanom,
a könyvet egy polcra fölteszem.
Szunnyadok a sorok közt a polcon,
És az életemről emlékezem.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...