Én nem kértem, hogy megszülessek.
Mégis olyan jó itt. Benned.
Érzem, biztonságban vagyok. Szeretnek.
Tested táplálja a testem.
Hallom szíved. S ez megnyugtat.
Esténként elringat engem.
Minden nap egyre szebb. Újabb.
A lelkeddel együtt növekszem.
Észlellek nappal és álmomban.
Mindig veled együtt érzek.
Ha fáj és mikor boldog vagy –
Akkor is veled lélegzem.
Ősi érzés. A legszentebb.
Szeretet-kötelékünk.
Bízom benned. Védj meg!
A jövőm csak tőled függ.
Tudom, még nem vagyok nagy.
Tudom, még nem ismersz engem.
De a szíved már elfogad.
S én mindig szép leszek benne.
Te az én édesanyám vagy…
S ha méhed végül elenged,
Te maradsz a legfontosabb.
Anyukám ! Nagyon szeretlek.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
