Egy pacsirta vallomása
Kemény kőszikla vagyok,
Pedig régen lebegtem.
Szívemben néma dalok,
Elveszett gyerek lettem.
S szépen, lassan felnőttem,
Hideg, rút kételyek közt,
Ellopva magam tőlem,
De vagy túlélsz, vagy megszöksz.
Lám-lám, ezt választottam,
Magányosan ballagok,
Társakkal halmozottan,
S mégis egyedül vagyok.
Fagyos lelkem nem dalol,
De mentsváram az ének,
Szám hát egyre csahol,
Kántálok, amíg élek.
Ha szívem már nem érzi,
És dalom tüze kihuny,
Nem megy üresen légzni,
Nem marad, csak fájó gúny.
Búcsúlevél asztalon,
Ajkamon boldog dal cseng,
A friss, vidám tavaszon,
Ordít a nagyságos csend…
Author: Szabó Kira
Szabó Kira vagyok, 2003-ban születtem. Jelenleg klasszikus zenei és művészetközvetítési felsőoktatási intézményekben tanulok. A zene mellett már kiskorom óta foglalkoztatnak a vallások-hitek, a történelem és az irodalom. Versírással általános iskola alsó tagozatában kezdtem foglalkozni, azóta főleg érzelmekkel, társadalmi vagy spirituális témákkal kapcsolatban alkotok. Ezek mellett történelmi fantasy regények írásába kezdtem.
