Az Óperenciás szerelmen túl

 

Az Óperenciás szerelmen túl

A belvárosi szálloda kávézójában, jól öltözött középkorú nő várakozott hosszú kávéja mellett. Előtte kiterítve kedvenc magazinja, de nem olvasta. Időnként a bejárat felé nézett ráérősen, mint aki nem randevúra jött, a barátnőjét várta. Gondolataiba elmerülve, ujjait a csuklóján pihentette az arany karláncon, amit mint visszakapott zálogot viselt most hogy újból a sajátja lett.

Töpreng még ma is, hol követhette el a hibát. Talán túlértékelte saját vonz erejét amely, mint erős mágnes kapcsolta össze nála évekkel fiatalabb barátjával. A számára érettkori szerelem lendülete kinyitotta számára újból a világot, segítette a gondok felejtésében hónapokon át…De mégis a másikat választotta, a biztos egzisztenciát, a stabil hátteret. Komolyan gondolhatták, hogy a keserű órákon át kitalált végső megoldás működik? Ha nem sikerül a házasság ugyanott folytatják, a fiú várni fog rá. Az érzelmileg döcögő házasságban sokszor eszébe jutott kettőjük kapcsolata. Gondolatait néha leírta és postára adta, visszafojtva érzéseit de nem kioltva a reményt az újra találkozáshoz. A pár évig tartó házasságot, amely a maga módján jól működött, végülis csendben közös megegyezéssel felbontották,

És tovább emlékezet. Kezdődő kapcsolatuk alatt a lehajtott fejű szomorúság után a kihívó, ragyogó boldogságot is megtapasztalta. Bizsergés futott végig rajta mert még mindig érezte a fiú puha de mégis határozott kezének érintését, kellemesen fiús hangját. Eszébe jutottak a gondossággal csomagolt apró, felejthetetlen ajándékok, a közösen kiválasztott filmek a mozi utolsó sorában, a hajnali sütésű meleg, friss kenyér az ajtóban, kívánság levélkével, becenevekkel. A válás és szétköltözés után türelmetlenül számolta az órákat a találkozásuk napjáig. A találkozást megelőző hosszú telefonbeszélgetés bizonyosságokkal, kívánságokkal még izgalmasabbá tette a várakozást. A randevúra – mintha az első lett volna- nagyon készült, felvértezve magát szexi köntösével, kedvenc illatával, közös zenéjükkel. Az óra hatot mutatott, de egy kicsit késett a csengetés. A szíve ezerrel dobogott mikor kinyitotta az ajtót. Meglepődve állt félig összefogott köntösében szerelme legjobb barátja előtt. Ő nem jött el. De a kis dobozban visszaküldte azt az arany karláncot, amit zálogképpen a fiúnak kellett őriznie a viszontlátásig. A mai napig nem emlékszik az ajtó csukódásra csak az émelygésre, a könnyekre. A magyarázatot, hogy miért nem jött már nem is hallotta. Talán a fiúnak nem volt bátorsága elmenni mert tudta, hogy ha találkoznak soha nem szakítanak. Pedig azt valamiért vagy valakiért eldöntötte egyedül. Megértette, hogy a végtelennek tűnő várakozás, vágyakozás kioltja a szerelmet mégha olyan elsöprő is, mint az övék volt. A szakítás után megmaradt felejthetetlen keser-édes kapcsolat emléke most is él de már fájdalom nélkül.

A kávézó közben megtelt, a kávéját kikortyolta. A csuklóján fénylő arany karláncra lassan ráhúzta pulóverje hosszú ujját… Az ajtóra nézet, a barátnője úgy látszik késik, mint mindig.

(Rodé Klára)

Rodé Klára
Author: Rodé Klára

Mottóm: „A rohanó évekkel az életnek nincs vége… Csak ha elfogy a szó, elhal a zene, megtorpan a tánc, elapad a szeretet.” (R.K.) Az írás örömforrás és vallom, hogy nincs korhoz kötve. Magam is rátaláltam néhány éve, jóval túl az életem delén. Érlelte az idő, a végnélküli tapasztalás, az olvasóim, barátaim lelkes bíztatása. Mozgalmas életutam karrier építéssel, utazásokkal, szerelmekkel, gyermekeimmel, unokámmal, elveszített férjekkel kiapadhatatlan forrásnak bizonyultak. Valóságos történeteim néha szomorú, ironikus vagy humoros, pikáns mozaikjait az elmúlt hét évben novelláskötetekbe gyűjtöttem, (Életre keltek, A hatfejű sárkányfemina, Félárnyék, Az én kaleidoszkópom, Tenyérnyi történetek címekkel) szerzői kiadásban megjelentettem akárcsak az első regényemet, Az arcnélküli férfi-t is. Antológiák társszerzője voltam. A prózák mellett versekkel is próbálkozom. Közlésvágyam határtalan, életünk ellesett pillanatairól, tárgyakról másképpen, emlékeimről, töprengéseimről. Az írás az életem része lett. Örömmel osztom meg novelláimat, könyveimet az érdeklődő kedves Olvasókkal. Email címem: rode.klara@gmail.com

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »