A mai hajnal már nagyon rég volt,
az, hogy türelmem elfogy, nagyon ritka,
ma már majdnem mégis az összes szétfolyt,
de higgadt maradtam, ez énem titka.
Félek, türelmem mégis elfogy egyszer,
ha uralkodom rajta, az szerencse,
ha elveszítem, az ütős, mint vegyszer,
akaratom kell, hogy ismét teremtse.
Várakoztattak igencsak sokáig,
fájdalmasan belém vájt ennek nyoma,
széket is viszek magammal jövőben.
Hazafelé lesem az út csodáit,
csak nem hervadt le arcom mosolya,
buszvezetőnek is köszönök, ő nem.
2024.05.28.
Author: Halászné Magyar Márta
Bemutatkozás helyett Csak egy lélek vagyok egy testben, mindig a szépet és a jót kerestem, nehézségekkel teli utamon sokszor elestem, szeretetet adni sohasem feledtem.
