Tegnap köszöntek emberek
Tegnap tiéd volt még a tér
Ma átosonsz a városon
Romló cipőd is enni kér
Megbámulsz némely ablakot
Az otthon fénye rád kacsint
Kacagja kinti börtönöd
Szétzúzhatatlan rácsait
A félig szívott cikk a kincs
Nótát se kínál rossz borod
Szatyorban éled életed
Elnyűtt ruhád a sátorod
A Nap hevíti válladat
A szél kicserzi bőrödet
Az orkán csontodig hatol
A téli fagy zord rettenet
Gyötrelmes minden éjszakád
S ha rád hasít a pirkadat
Az ébredés keserve vár
Csalán harapja arcodat
Már más a rét és más a tó
A mennybolt másoknak ragyog
Öregfiú, ez új világ
S az új világ nem otthonod
Szemedre hűlnek rongy napok
Nem látsz mosolygó arcokat
Egy állomáson ülsz, ahol
Számodra…
Sosem…
Jön…
Vonat…
Author: M. Tóth Sándor
1955-ben születtem Tatabányán, azóta is itt élek. A középiskola elvégzése után nyomdász lettem. Életem túlnyomó részét az újság előállításának szenteltem. Dolgoztam mettőrként a nyomdában, tördelő- és tervezőszerkesztőként a helyi megyei napilapnál, és voltam ugyanitt hírlapíró, fotóztam, ha arra volt szükség. A szépirodalom? Első versemet már gyermekkoromban megírtam. Azóta folyamatosság vált ez a ,, betegségem'', bár prózával is foglalkozom. Hobbim az irodalom, zene, fotózás. Az utóbbi esztendőkben hat irodalmi verspályázaton vettem részt. Háromszor kiemelt díjat kaptam. Az Irodalmi Rádió megméretésén tavaly második, idén harmadik helyezett lettem. Ezek kapcsán négy antológiában szerepelnek műveim.
