Hajléktalan dala

Tegnap köszöntek emberek

Tegnap tiéd volt még a tér

Ma átosonsz a városon

Romló cipőd is enni kér

 

Megbámulsz némely ablakot

Az otthon fénye rád kacsint

Kacagja kinti börtönöd

Szétzúzhatatlan rácsait

 

A félig szívott cikk a kincs

Nótát se kínál rossz borod

Szatyorban éled életed

Elnyűtt ruhád a sátorod

 

A Nap hevíti válladat

A szél kicserzi bőrödet

Az orkán csontodig hatol

A téli fagy zord rettenet

 

Gyötrelmes minden éjszakád

S ha rád hasít a pirkadat

Az ébredés keserve vár

Csalán harapja arcodat

 

Már más a rét és más a tó

A mennybolt másoknak ragyog

Öregfiú, ez új világ

S az új világ nem otthonod

 

Szemedre hűlnek rongy napok

Nem látsz mosolygó arcokat

Egy állomáson ülsz, ahol

Számodra…

Sosem…

Jön…

                                Vonat…

 

M. Tóth Sándor
Author: M. Tóth Sándor

1955-ben születtem Tatabányán, azóta is itt élek. A középiskola elvégzése után nyomdász lettem. Életem túlnyomó részét az újság előállításának szenteltem. Dolgoztam mettőrként a nyomdában, tördelő- és tervezőszerkesztőként a helyi megyei napilapnál, és voltam ugyanitt hírlapíró, fotóztam, ha arra volt szükség. A szépirodalom? Első versemet már gyermekkoromban megírtam. Azóta folyamatosság vált ez a ,, betegségem'', bár prózával is foglalkozom. Hobbim az irodalom, zene, fotózás. Az utóbbi esztendőkben hat irodalmi verspályázaton vettem részt. Háromszor kiemelt díjat kaptam. Az Irodalmi Rádió megméretésén tavaly második, idén harmadik helyezett lettem. Ezek kapcsán négy antológiában szerepelnek műveim.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

76 + = 80

Uncategorized
Halászné Magyar Márta

Gyümölcsöt érlel a nyár

Nyár ízletes gyümölcsöt érlel, aszal, fény a víz tükrében fürgén táncol, nem állíthatja meg más, csak zivatar, lepke libbenve virágokat számol. Falevél alig mozdul, szellő

Teljes bejegyzés »

Hidegrázás

Amióta megismertelek (még csak neten, nem személyesen), Nem tudlak kiverni a fejemből S máris ráz engem a hideg ettől. Eszembe jutnak emlékek, Rossz tettek, de

Teljes bejegyzés »
Versek
Tarrósi Éva

csak hagyom

csak hagyom fájjon a szívembe marjon a porba taszítson   csak hagyom fáradjon ereje elfogyjon a fájdalom meghaljon   csak hagyom felrázzon egészen elnyeljen új

Teljes bejegyzés »

Szerelmes akrosztichon

Gyermeki kacajod tölti meg szívbéli Űrömet. Lehet, hogy ez a versem csak kósza Ötletek sorhalmaza. Lehet, hogy ez a versem üres, Ötlettelen. Mit ér ez

Teljes bejegyzés »

A tavasz illata

Ölel a csönded, simogat, Míg a szívedben keresed önmagad, Öröklétem e pillanat. Tavasz illatban fürdőzik a hajad. Szemeid tüzét szívembe elrejtem, Akár napfényt a rengeteg,

Teljes bejegyzés »